Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

nél, Istent kivéve.

73

) Amikor számba vesszük az elégtétel nagyságát, nyilvánvaló, hogy még csak nem is gondolhatunk arra, hogy teljesítését az embertől várjuk. Megértjük ennek hallatára Boso ijedt felkiáltását: „Szerfölött kemény beszéd ez!" A lelkiismeret „szorongattatásába vezet". „Megrémít, meri semmim sincsen, amivel bűnömért megfizessek!'

74

) Anselmus azonban itt sem áll meg, hanem egyre újabb oldalról világítja meg, milyen sokba kerül a kiengesztelődés. Az embernek az Éden-kertben erőtlen létére kellett volna megszégyenítenie az ördögöt, aki erős létére elbukott, noha semmi külső kísértése se volt. Az embernek, a bűnbeesése után, csak az lehet elégtétele, hogy az ördögöt legyőzi, és pedig azáltal, hogy ellenáll a bűnre csábításnak, még akkor is, ha vértanúságba kerül. Erre azonban nem képes, mert születni is már bűnben, születik.

75

) Az is hozzátartozik azután az elégtételhez, hogy az ember valóra váltja Isten üdvösséges tervét, hogy „amit Isten elveszített az ember által, azt általa nyerje ismét vissza. Másként pedig ez nem történhetik, csak úgy, ha a győző annyi embert igazít meg bűneitől, amennyi az üdvözülésre rendeltek száma". -— A megigazítás pedig az újjáteremtéssel egy. Hiszen „az ember elbukása az ember természetét egészen megrontotta és megfertőzte a bűnnel" és így alkalmatlanná tette, hogy Isten a menynyei városba befogadhassa. Erre a megigazításra azonban bűnös ember nem képes, mert „bűnös bűnöst nem igazíthat meg".

76

) De vájjon nem igazságtalan-e Isten, hogy az erőtelen és. tehetetlen emberrel szemben ilyen súlyos követelést támaszt? Világosan szól Anselmus válasza: „Ez az erőtlensége vétke az embernek, mert ennek nem kellene így lenni. A bűn következménye nem mentegetheti a bűnt. Az embert saját vétke taszította ebbe az erőtlenségbe, úgyhogy nem tudja megfizetni, ami73) aliquid maius quam, quod praeter deum est. II, 6. Sch. 42, 7. 74) I, 21. Sch. 34, 4. I, 24. Sch. 36, 16. I, 20. Sch. 33, 2. I, 11.. Sch. 18, 38. I, 23. Sch. 34, 35. — I, 20. Sch. 32, 27. 75

) sit difficile hominem reconciliari deo. I, 22. Sch. 34, 12. laboribus I, 6. Sch. 9, 13. és 33. I, 8. Sch. 12, 13. A megváltás „ á r a" jut ezekben kifejezésre. Sokba került szabadulásunk az Isten szeretetének.. Az Istennek sem könnyű a váltság munkája. 7«) cap. 22. és 23. Sch. 34, 9. és 35, 13.