Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
arányban nő az elégtétel nagysága. 6ö ) A bűn nagysága és súlya pedig annál inkább növekszik, mennél hatalmasabb, dicsőbb valaki ellen követik el. Jogi szempontból nézve a bűn súlya különböző fokozatú lehet. Azonban ilyenkor nem igazi értelemben vesszük a bűn fogalmát. A bűnt az teszi igazán bűriné, hogy az élő Isten, a felséges Úristen kegyelmes személye ellen irányul. 66 ) Ezért valójában nincs is mértéke a bűnnek, hanem a legkisebb bűn is végtelen. Végtelen ezért az elégtétel is, amellyel a bűnös Istennek adósa. Anselmus gyakran beszél a bűn „mennyiségéről", „nagyságáról", amelytől az elégtétel mértéke függ. 67 ) Sokan félreértették szavait, mintha szerinte a bűn dologi természetű kár volna, amit felbecsülhetünk és megmérhetünk. Holott ezek a kifejezések sem homályosítják el, hogy a bűn valósága Anselmus tanításában teljesen személyes természetű. Isten előtt lesz igazában bűnné, amikor akaratának elleneszegülünk, a vele való közösséget széttépjük. Éppen ezért a bűnnel együtt az elégétel is, Isten előtt való tartozásunk megfizetése is, teljesen személyes jellegű cselekvés. Közelebbről: vállalkozás, önkéntes elhatározás, önfeláldozás a közösség teremtésért. Egyszóval: történeti esemény. Az embernek önmagát kellene teljesen odaadnia Istennek, hogy újra közösséget nyerhessen vele. Azonban éppen erre magától nem képes a bűnbeesett ember. De mégha képes lenne is erre, „nem elég, ha csak visszafizeti, amit elvett, mert az okozott gyalázatért többet kell adnia". m ) A bűn nem szűnhet meg attól, hogy a bűnös megbánja, sem attól, hogy újra aláveti magát Isten uralmának, még ha magától meg is tehetné mindezt, hanem „kárpótlással" tartozik hűtlensége miatt. „Nem adsz elégtételt, ha nem adsz valami nagyobbat? fó ) secundum mensuram peccati oporteat esse satisfactionem.. I, 20. Sch. •31, 24. 66) Sic graviter peccamus, quotiescumque scienter aliquid quamÜbet parvum contra voluntatem dei facimus... I, 21. Sch. 33, 37. *7) mensura peccati. L. 65. jegyz. quantitas. I, 21. Sch. 34, 2. magnitúdó. I, 24. Sch. 37, 15. numero et magnitúdó peccatorum omnium. II, 14. Sch. 51, 2. immensitas peccatorum. II, 14. Sch. 51, 29 ad aequalitatem peccati. I, 23. Sch. 35, 4. 68) nec sufficit sohimmodo reddere, quod ablatum est, sed prx> contumelia illata plus debet reddere quam abstulit. I, 11. Sch. 18, 27.
