Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

Ezt a két szakaszt adja az első könyv, amely „szükségképpeni érvekkel bizonyítja, hogy nélküle (t. i. Krisztus nélkül), lehetetlen bárkinek is üdvösségre jutni.

u

) Az első könyv tehát erre a nemleges eredményre vezet következtetései során: ha nem lett volna Isten Krisztusban emberré, menthetetlenül elvesznénk. A harmadik gondolatsor az Isten-embert állítja elénk. Senki más, csak egyedül ő szerezheti meg a szükséges kiengesztelő elégtételt, még pedig önkéntes áldozatában, a keresztfán. Végül a negyedik szakaszban felismerteti Anselmus, hogy az 'Isten-ember szerető áldozatának gyümölcse van. Isten cselekvése célhoz ért: életre hívta az anyaszentegyházat, mindazok közösségét, akik már e földön elkezdik dicsőségét szolgálni. „A második könyvben, ugyancsak nyilvánváló érvekkel és igazsággal megmutatom, az emberi természet arra teremtetett, hogy az egész ember, testestül-lelkestül, valamiképpen gyümölcsül nyerje a boldog halhatatlanságot; továbbá, hogy szükségképpen el kell következni annak, amiért Isten az embert teremtette, ez pedig nem lehet meg senki más áltál, csak az Istenember áltál; mindannak tehát szükségképpen kellett így történnie, amit Krisztusról hiszünk".

16

) 15) probat rationibus necessariis... CDh Praef. Sch. 1, 15. / 16) monstratur non minus aperta ratione et veritate... atque ex necessitate omnia, quae de Christo credimus, jieri oportere. ib. Sch. 1, 16. A „frui Deo" Przywara Erich szerint „Gott zur Frucht haben". (Augustinus. Die Gestalt als Gefüge, 1934.) Magyarul találóan úgy fordíthatjuk: gyönyörködni az Istenben, boldogságunkat az Istennel való közösségben megtalálni. Csak más kapcsolatban fordítottam így: gyümölcsül nyerni pl. az örök életet stb.