Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

csak a párbeszédes forma mutatja, amely-nem egyszer inkább névleges — hiszen a beszélgető-társ hellyel-közzel csak egy­egy helyeslő mondat, némi kiegészítés közbevetésére szorítko­zik —, nanem ezt tükrözi az egész munka szelleme és hang­neme. 7 ) Fel-felvetődő kérdések, ellenvetések kitérésekre, kerü­lőkre késztetik Anselmust. Csak a tárgy maga ad egységet és biztos irányt a gondolatok kifejtésének. Ez a tárgy pedig a kinyilatkoztatás középpontja: a váltság ese­ménye. Egyszerűbb áttekinthetőség kedvéért ezért a követ­kezőkben csak a fő gondolatmenetet rajzoljuk meg és a közbe­vetéseket, néha elkalandozásokat — amelyek szintén érdeke­sek és tanulságosak — csak jegyzetben említjük meg. A Cur Deus homo sajátlagos gondolatmenete előtt azonban röviden áttekintjük az első tíz fejezetnyi bevezetést. Azért tesszük ezt, mert Anselmus itt számba veszi a Krisztustól szerzett váltság kérdéseit és a kiengesztelés egyetlen nagy kérdésére vezet rá minket. Ezzel kell azután állandóan szembe néznünk a Cur Deus homo végigtanulmányozása közben. Mi volt az a gyakorlati szükség, amely arra késztette Ansel­must, hogy lelkipásztori beszélgetéseit, kolostori tanításait és hitbeli kérdésekről való vitatkozásait leírja? A hivők hitben való megerősödése és növekedése kívánta ezt a pásztori bizonyságtevő szolgálatot. Hiszen az élő hittel vele jár a megismerés keresése. A hivő ismerni és érteni akarja önnön hitét. Anselmus pedig éppen ahhoz akarja elsegíteni hallgatóit és társait, hogy hivő megértésre (intellectus fidei) tegyenek szert, szemük megnyíljék a hit csodálatos világa előtt. Az élő hit természete az, hogy az ige üzenetét ismételten, szü­7) A dialógus-forma, a mester és a tanítványok bensőséges munka­közössége, szervesen hozzátartozik Anselmus gondolkodásához. quia saepe contingit in colloquendo de aliqua quaestione, ut deus aperixtt,. quod prius latebat." CDh I, 1 Sch. 6, 15. Ujabban Grisebach Eber­hard hangsúlyozza az igazság keresésében és az élet minden viszonyla­tában a párbeszédet, az eszmecserét, a „szóváltást". Die Grenzen des Erziehers und seine Verantwortung, 1924 és Gegenwart. Eine kritische­Ethik, 1928. — A Cur Deus homo tanítványában, Boso-ban nem szabad valami kezdőt sejtenünk. Amikor Anselmus könyvét írja, már utódja a bec-i kolostor vezetésében. Sok ponton pedig lényegesen előbbre viszi Boso hozzászólása a fejtegetéseket.

Next

/
Thumbnails
Contents