Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
sága is érthetővé tenné ezt, de igazi okát mélyebben kell keresnünk: Anselmus theológiai meggyőződésében. Ha lett volna is elegendő ideje, hogy alaposabban kidolgozza könyvét, akkor sem alakult volna belőle zárt, észszerű rendszer, vagy akárcsak annak szerves részét alkotó, egységes alapelvű következtetés-láncolat. Ezért nem csinál kerek rendszert az Isten kinyilatkoztatásának tárgyából sem. A theológiának ezt az alapkérdését háromszor háromféle úton közelíti meg: a Monologiumban és a Dialógus de Veritate-ban nagyjából Augustinus nyomdokain jár, segítségül veszi az új-plátói okoskodást is; viszont a Proslogionban sajátos theológiai módszerével a kinyilatkoztatásból akarja megismerni Isten egyedülálló létét és titokzatos mivoltát. Meg nem szűnő keresés, folytonos újrakezdés, a kérdésekkel való szakadatlan tusakodás jellemzi magatartását és azt a felfogását, hogy nincs végérvényesen rögzített, tökéletes, tárgyának teljesen megfelelő theológiai fogalmazás és kifejezés. 4 ) Ugyanez a helyzet a kiengesztelés kérdésénél is. A Cur Deus homo tárgyát is ismételten feldolgozza Anselmus mindig másképpen, a nélkül, hogy befejezett rendszerig jutna el. A megváltásról szóló XI. elmélkedése például ismétli a Krisztus váltságszerző-haláláról szóló bizonyságtételét. 5 ) Sok részlete emlékeztet a Cur Deus homo-ra, mégis egyre újabb 4 ) Több helyen kiemeli ezt Victor: „Általában Istenről szólva mindig helytelenek a kifejezéseink, i. m. 94. 1. Ezért használja Anselmus gyakran: improprie dicitur (pl. CDh II, 17. Sch. 57, 23). Ezért beszél: indigentia verbi-röl. De casu diaboli cap. 5. Summa essentia sic est supra et extra omnem naturam, ut si quando de illa dicitur áliquid verbis, quae communia sunt aliis naturis, sensus nullatenus est communis usitatus sensus verborum alienus est ab illa. Monol. cap. 68. A mi megjelölésünk mindig szegényes: tenua significatio ib. cap. 65. Theológiai szempontból megerősíti Victor megállapításait Barth Károly is: „Alle theologischen Aussagen sind ihrem Gegenstande inadäquat". Fides quaerens intellectum.Anselms Beweis 22.1. A későbbi skolasztika nagy mesterei jobban bíznak abban, hogy fogalmaik híven kifejezik az igazságot, miután erősebben észszerűsítették a hit tikait. 5 ) 1099—1100 körül írja Lyonban, hazafelé mentében a meditatio de redemptione humana-t (MSL. 158, 7). Ugyancsak a váltsággal foglalkozik a Sermo de passione Domini (MSL. 158, 675).
