Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

Ez a tanítás Krisztus kiengesztelésével, az evangélium szívével foglalkozik. Az evangéliumi hit és élet minden igazsága és minden valósága ettől a központtól függ. Ha ezt megértjük, feltárulhat előttünk a keresztyén tanítás minden ága-bogának belső, tárgyszerű összefüggése. Ámde ez alapvető tanítás igaz megértésének nagy akadálya van. A felvilágosodás óta annyira félreértették és eltorzították az evangélium üzenetét és ezzel együtt a keresztyén tanítást, hogy erősen meg kell bírálnunk és rostálnunk a sok-sok theológiai felfogást és egyéni vélekedést. Csak kemény munka árán juthatunk a canterbury-i érsek tanításának igazi, azaz tárgyilagos megértéséhez. Fel kell tárnunk ehhez theológiai munkásságának mozgató szándékát és vezető gondolatait, amelyek irányítják és formálják bizonyságtevését. Idegen szempontokat elhárítva, belülről, magából Anselmusból kell mondanivalóját értelmeznünk. Csak ilyen belső megértéssel deríthetünk teljes világosságot tanítására és csak így folytathatunk vele ma is eszméitető és gyümölcsöző párbeszédet. Az utolsó rész foglalkozik a harmadik feladattal. Anselmus tanításának helyét és sorsát vizsgálja az egyház történetében. A részletezésre és a theológia történetében lezajlott hatalmas változások összes mozzanatainak megrajzolására nincs ugyan terünk, de a jelentősebb korszakok theológiai munkájának főbb irányait és vezető gondolataikat fel kell vázolnunk. Anselmus tanításának jelentőségét legjobban az a tény mutatja, hogy nem lehetett egy korban sem elhallgattatni; akár elismerték, akár cáfolták, de mindenképpen foglalkozni kellett vele. Ez a történeti szemle azután még élesebben megvilágosítja és megeleveníti azt a harcot, amely a canterbury-i érsek munkásságának értelmezése körül folyik. A dogmatikai megbeszélés és megvizsgálás, a második rész munkája, ezáltal színt és életet kap.