Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
szerepe is csak mellékes. Eljárásának menetét, a gondolkozásnak csínját-bínját elődeitől tanulja. Plató, Plotinos és Augustinus örökségét veszi át. 81 ) Azonban mindez csak teljesen alárendelt, eszközi jelentőségű, mert módszerénél is a döntő szó az alapot és feltételt: az élő hitet illeti meg. Az utolsó szót pedig maga a hozzáférhetetlen igazság mondja ki. Semilyen módszer vagy értelmi tevékenység sem biztosíthatja az igazság megnyilatkozását. Erre csak hitben, még pedig az ígéretekbe fogódzó hitben számíthat. E theológiai feltételek nélkül fejtegetéseinek és gondolatfűzésének nincsen bizonyító ereje. Legfeljebb abban az egészen sajátlagos értelemben lehet „racionalistának" nevezni Anselmust, hogy — jóllehet az Istenhez közeledő minden emberi út útvesztőbe torkol, az értelemi megismerésé csakúgy, mint az erkölcsi fölemelkedésé, vagy akár a bensőséges misztikáé, mégis — viszonylagosan a gondolkodás az, amely a már megtalált Istennel Való közösségről a legmegfelelőbb formában tud bizonyságot tenni. Victor záró tétele csak ezzel a módosítással állhat meg, hogy Anselmus a hivő gondolkozás erejében bízó gondolkodó. Ez az értelmezés azonban annyira elüt a racionalizmus szokványos jelentésétől, az ész-hittől, hogy legjobban tesszük, ha nem emlegetjük a skolasztika atyjával kapcsolatban. Ezek után az előzmények után vessünk egy rövid pillantást Anselmus két fontos művére, amely leginkább ki van téve félreértésnek: a Monologionra és a Proslogionra. A tárgyuk: Isten lénye és mivolta. Olyan kérdés ez, ahol a reformáció előtti keresztyénség legtöbb tanítója az okoskodásnak pusztán elméleti alapjára építette föl feleletét. Nagyon gondosan szemügyre kell vennünk Anselmus írásait, hogy a hasonló csengésű gondolatok mögött fölfedezzük rendkívüli teljesítményét: korának filozófiai spekulációkkal összeötvözött theológiai okoskodásai között páratlanul álló igazi theológiai művét, amelyben még a filozófiai elmélet is theológiai szándék és célkitűzés eszközévé vált és a keresztyén hit alapján merőben új 81 ) Az orosz Koyré Sándor nyomozta ki Anselmus gondolkozásának érdekes előzményeit. L'idée de Dieu dans la Philosophie de St. Anselme. Paris, 1923. c. könyvében. 192. 1.
