Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
Istennel való közösség megtapasztalása. Ez a hit azonban nem valamilyen észszerűtlen és értelmetlen Isten után való törekvés, hanem az anyaszentegyház Hitvallását megismerő és elismerő személyes cselekvés. Az újabbkori alanyi vallásossággal ellentétben az ókori egyházzal együtt vallják a reformátorok, sőt még az „igazhitű" tanítók is, hogy a hitnek határozott tárgya van, még pedig a kinyilatkoztatás eseményei. Ezekről a Szentírás érthető tanúságot tesz. A Biblia üzenetére felel azután az egyház hitvallása, viszont erre támaszkodik az igehirdetés, a kinyilatkoztatás felségjogának és ígéreteinek ugyancsak értelmes megszólaltatója. Az igehirdetés felfogható beszéd és ebből támad a bizakodó hit, amely elválaszthatatlan meghatározott hittételeknek elismerésétől. Hozzátartozik tehát a hit elevenségéhez a Hitvallás elfogadása. Az üdvösségről való bizonyosság azonos a helyes hit megvallásával. Csak ezután, az igazi hit elnyerése után, utólag kerülhet sor a hivő gondolkodás munkájára. Megismerésének útja a hit tartalmának elfogadásától vezet visszafelé a megismeréséig. Minden hit ismerettel kezdődik ugyan, hiszen a megismert Urat és igéjét ragadja meg, de ez nemhogy kizárja, hanem egyenesen megkívánja a mélyebb megismerésre való törekvést. A theológiai gondolkozás e szerint azt az utat teszi meg visszamenően, amely a megismeréstől az elfogadásig vezet. E közben érthetjük meg behatóbban és teljesebben a sajátunkká lett hitvallást. Belátást kapunk hitünk tartalmába. „A hitben elfogadott alappal — a kinyilatkoztatás valóságával — kell, hogy egyezzék a megismerésben lefolyó megalapozás. Anselmus ehhez az utat abban a bizakodásban találja meg, amely kizárólag a hitre támaszkodik. E szerint az emberi értelemnek van olyan igazi használata is, amelyben a kinyilatkoztatás összefüggésének megértése hűségesen fedi magának a kinyilatkoztatásnak valóságát." 80 ) Nemcsak tartalmilag, hanem módszerében sem tarthatjuk tehát Anselmust a szokásos értelemben racionalistának. Nála az értelemnek nemcsak teremtő hatalma nincsen, de törvénylátó és szabályozó 80 ) Barth K. i. m. 52. 1.
