Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

,,az Üdvözítő megfizette vétkeink terhét, lerótta bűneink kárhozatba döntő adósságát", ,,Krisztus a Kiengesztelő" — a gyülekezet tagjainak eléggé széles rétegeiben elterjedtek és gyökeret vertek, jóllehet igazi tartalmuk és jelentőségük nem világos az egyházi közvélemény előtt. Hitvallási iratainkban és régi szép egyházi énekeinkben ugyancsak gyakran találkozunk Anselmus tanítására emlékeztető fordulatokkal. A napjainkban meginduló hitvallásos megújhodás és a régi forrásokból megelevenedő éneklés ezért egyaránt megkívánja, hogy a Krisztusról szóló bizonyságtételnek e kifejezésformáit közelebbről megvizsgáljuk. így válik lehetségessé, hogy a megbecsült, de érintetlen drága ereklyék megelevenedjenek, valóban sajátunkká váljanak és elevenen formálják az igéből táplálkozó bizonyságtételünket és életünket. Gyakorlati szükség is indít minket arra, hogy behatóbban foglalkozzunk Anselmus tanításával. Igehirdetésünknek újra a bibliai-reformatori magatartáshoz és üzenethez kell elszántan visszaigazodnia. Hirdetnünk és élnünk kell az ,,egyedül hit által való megigazítást". A teljes Szentírásnak ezt a középpontját azonban csak úgy érthetjük helyesen és csak úgy taníthatjuk igazán, ha a Krisztustól szerzett váltság alapján állunk. Isten titkainak a sáfárai vagyunk, és pedig elsősorban Krisztus halálának titkát bízta reánk Isten követi üzenetképpen. A megfeszített Krisztus élő, igaz ismerete nélkül félreértjük és eltorzítjuk a ,.csak kegyelemből való megigazítás" hirdetését. Ez pedig szükségképpen az egyházi élet sorvadását idézi elő, minden látszólagos fejlődés és sürgő-forgó lázas tevékenység ellenére. Anselmus ebben a bizonyságtételében az evangélium, az örvendetes híradás szívét: a kereszt eseményét szándékozik megvilágosítani. Tanítása közben oly kérdéseket vet fel és tudatosít bennünk, ame-