Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.

feltétele és kiindulása a hit. Egész munkájában ehhez „a tárgyához" van kötve. A szabadszellemű, eszményekért lelkesedő vallásossággal szemben közösen vallja mind a reformátori-bibliás, mind az új-tomista theológia, hogy munkájának és gondolkozásának feltétele a kinyilatkoztatáshoz, az egyházhoz és a hithez kötöttség. Ez a közösség azonban nagy ellentétet takar. Ugyanazokat a szavakat emlegeti mindkettő, de mindegyik merőben mást ért rajta.

64

) A reformáció az egyház szívének Isten igéje hirdetését vallja. Ez a központ. A legfőbb feladat. A theológia is elsősorban az igehirdetés szolgálatában áll. A hit pedig az élő Istennel való találkozás és személyes közösség eseménye. Milyen más világ a római katolikus egyházi rendszer. Itt a központ a szentség és annak sáfárai: a papság. Jogi-hatalmi intézmény az egyház: képviselője a „természetfeletti" világnak, annak erőit hordozza és árasztja bele a világba. A hit is elsősorban engedelmesség; aláveti magát az ember az egyház tekintélyének és igaznak tartja az ünnepélyesen kihirdetett tanokat. A reformáció az egyháztörténetben olyan sorsdöntő fordulat, hogy azóta az ókori és középkori egyház minden tanítójával és minden gyakorlatával szemben még gondosabban fel kell vetnünk az ige bíráló kérdését, mint ahogyan azt a reformáció nélkül tehettük volna. Anselmusnál is észre veszünk némi kettősséget a hitről való tanításában, a katolikus egyházfogalom is erősen jelentkezik nála, legalább is a háttérben. Mégis theológiájának uralkodó tényezője a bibliai bizakodó hit és az egyház, mint Krisztus nyája. Olyan helyes meglátásokat és kezdeményezéseket találunk nála, amelyek nem veszítettek jelentőségükből, hanem ma is gyümölcsözők.

65

) •*) Ez a közösség és azon belül az ellentét figyelemre méltóan kitetszik Wyser Pál és Nagy Barna művéből. (Theologie als Wissenschaft. 1938. — A theológiai módszer problémája az ú. n. dialektikai theológiában. 1936.) 65) Anselmus thelógiai felfogására erősen emlékeztet a mult század egyházi-hitvallásos tanítóinak meggyőződése. V i 1 m a r A. F. C. Anselmusnak a hitről és a hit által való megigazításról szóló tanítását úgy látja, hogy ez közelíti meg legjobban a reformációét. (Dogmatik. 1937. eredeti 1874. II, 168.) Hasonlóan Harnack Theodosius. Die Theologie überhaupt (Praktische Theologie, 1877.) és Luthers Theologie I—

II. 1927-, eredetileg 1862. és 1885,