Urbán Ernő: Krisztus keresztje. Budapest–Sopron 1941.
felülmúlsz, áradjon reám az az irgalmasság, amely ilyen nagy gazdagságából fakad. Áradjon belém, ami belőled árad. ... Segits meg, igaz és irgalmas Isten, akinek világosságát keresem, segíts meg, hogy megértsem, amiről beszélek... Ha így van ez, Uram, ha így áll a dolog, taníts meg arra, hogy miképpen van mindez." 48 ) Istentől való a hitünk, amelyben járunk és gondolkodunk. Az ő ajándéka a belátásra való törekvés, a keresztyén gondolkodás is. A Szentlélek világossága nélkül újra csak sötétben botorkálunk. Két körülmény teszi ezt Anselmus számára szükségképpenivé. Az egyik, hogy még a kinyilatkoztatás értelmességének, a hit alapjainak felismerése sem a végső. Sokat jelent, ha értelmünkben is tükröződik és világos képünk van róla, de még ez sem elég. Mert a végső „maga az igazság", 49 ) az élő Isten. Megismerésünk arra való, hogy közben mienk lehessen a legnagyobb ajándék: találkozhassunk vele, hallhassuk őt, akire a megismert és megértett ige mutat. „Vájjon megismerquia et sapientior me plenius hoc facere poterit. CDh I, 2. Sch. 7, 11. et sperare de gratia dei, quia, si ea, quae gratis accepisti, libenter impertiris, altiora, ad quae nondum attigisti/mereberis accipere. ib. I, 1. Sch. 6, 16; I, 2. Sch. 7, 5. Tentabo tarnen... non in me, sed in deo confidens, et faciam, quod ipse adiuvante potero. I, 25. Sch. 38, 36. Si autem veritatis testimonio roboratur, quod nos rationabiliter invenisse existimamus, deo, non nobis attribuere debemus, qui est benedictus in saecula. II, 22. Sch. 65, 33. 48) Prosl. 9. Sch. 15, 20. 49) Anselmus igazság-fogalmát, bármenyire érdekes is, csak röviden vázolhatjuk. A mi megismerésünk akkor „igaz", ha megfelel tárgyának, a valóságnak, akárcsak akaratunk, amely ugyancsak akkor „igaz", ha azt akarja, amit akarnia kell. Viszont a létezőknek, a dolgoknak is van „igazsága". Akkor ilyenek, ha megfelelnek rendeltetésüknek, ha helyénvalók. Ezért határozza meg a „justitia"-t: rectitudo voluntatis propter seipsam servata; a „veritas"-t: rectitudo sola mente perceptibilis. Azonban mind a valóságos világnak, mind belátásunknak és akaratunknak az „igazsága" a legfőbb igazságtól (summa veritas) függ. Nélküle semmi sem igaz. Minden igazság általa van. A legfőbb igazság: Isten. Gondolatainak és akaratának, azaz rendjének megismerése nélkül tehát nincs igaz megismerés és akarás. A Hitvallás „ratio"-ja Isten gondolata és akarata, — ennek megismerése, az „intellectus", Isten megvilágosítása. Nélküle egy tapodtat sem juthatunk előre, akármennyi gondolkodó munkát erőltetnénk is, viszont őbenne megvilágosodik minden, szemlélhetjük a hit világának csodáit és világos képet alkothatunk róluk magunknak. De veritate. Különösen cap. 13.