Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

II. Fejezet

lődött hittérítési munkáját. Mikor ugyanis a kegyes IV. Frigyes dán király elhatározta, hogy a saját népét oly boldoggá tevő tiszta evangélikus keresztyén hitet a kelet- és nyugatindiai dán gyarmatok pogány népeihez is elviszi, nem talált ezen önfeláldozó munkához saját papjai és alattvalói között megfelelő vállalkozó hírnököket. Azért Lütkens nevű udvari papja által Németországban kerestetett ilyeneket. Lütkens a hallei árvaház nagynevű alapítójához és vezetőjéhez, Franche Ágost Herimannhoz fordult, kinek közvetítésére két kegyes német ifjú, Ziegenbalg Bertalan és Plütschau Henrik vállalkozott ezen szent feladatra s így ők voltak az első német evangélikus) hittérítők, akik — persze mint a dán állam kiküldöttei — 1705 november végén Keletindiába hajóztak, ahol Trankebar kikötővárosban megvetették azon evangélikus hittérítési munkának alapját, amely később »dán-hallei misszió« név alatt működött s amelynek egy jelentős része átment az 1836-ban alakúit s ma is oly áldásosán működő »Lipcsei Evangélikus Lutheránus Misszióegyesület« gondozásába. II. Nálunk Magyarországon, ahol az ellenreformáció egész Európában legtovább dühöngött s a teljes vallásszabadság áldása csak 1848-ban lett osztályrészünké, előbb még kevésbbé lehetett missziói munkába kezdeni. Hiszen az 1781-ben megjelent türelmi rendelet után addig saját ledöntött hajlékunk falait kellett atyáinknak nagy áldozatok árán újból felépíteniük. Ekkor azonban Felsőlövő (Oberschützen) nagy papja, Wimmer Gottlieb Ágost, ez az Isten lelkétől áthatott, csodálatosan sokoldalúan képzett, evangélikus-keresztyén egyéniség, aki az ottani egész vidék evangélikusságát új lelki életre ébresztette^, felkeltette benne a misszió iránti érdeklődést és áldozatkészséget is. A Wimmer által létesített felsőlövői tanintézetekben akkor nagyrészt Németországbői behívott, theológiát végzett, tudós tanférfiak működtek, akik közül többen württembergi származásúak voltak s ezek nagy szeretettel csüngtek az időközben alapított bázeli missziói intézeten, amelynek fenntartói a svájci reformátusok mellett főképen a württembergi kegyes és áldozatkész lutheránusok voltak. Wimmer 1845 húsvétján Felsőlövőn »szegény egyházak és iskolák segélyezésére« egyletet alapított, amely, bár ezen alakjában inkább a Gyámintézet bölcsőjének lenne mondható, kezdettől fogva segélyezte a bázeli missziói intézetet is. Ezen intézet áldásos munkájára prédikációiban is ismételten felhívta kegyes híveinek figyelmét. 4