Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

XV. Fejezet

honi ág. h. ev. missziói növendékek kiképeztetéséről gondoskodik s főkép azon missziói állomások fenntartására törekszik, amelyeken idővel ezen magyarországi ág. h. ev. hittérítők működnek«. Ezen célkitűzés alapján Kovács Sándor az alakuló közgyűlésen is felvetette a mohamedánok közötti önálló missziói munka megkezdését a monarchia által »megszállt területen« (Bossznia és Hercegovina), s ezt hozzászólásában Dr. Zsilinszky Mihály is meggondolandónak tartotta. Az alakuló közgyűlés a felvett jegyzőkönyv 8. pontjában mégis úgy határozott, »hogy addig is, amíg egyesületünk számára az Űr akaratából önálló missziói munkatér nyílik, egyesületünk szellemi és anyagi erejével a Lipcsei, egyetemes jellegű evangélikus-lutheránus Misszióegyesületet támogatja, de őszinte rokonszenvvel fogadja Kovács Sándor, illetőleg Dr. Zsilinszky Mihály kiegészítő indítványait is és ezeknek behatóbb tárgyalását, valamint a Lipcsei Misszióhoz való viszonyunknak közelebbi megállapítását — természetesen a közgyűlési jóváhagyás mellett — a missziói tanácsra bízza«. Végül kimondta még a közgyűlés lie. Schmidt Károly Jenő indítványára, hogy az egyesület alapszabályait német és szlovák nyelven is kiadja. Ezen határozatával azt kívánta a közgyűlés kifejezésre juttatni, hogy a Misszióegyesület keretében egyházunk háromnyelvű hívei és egyházközségei — akik között azon időben a nemzetiségi különbségek miatt az egyházi közigazgatás terén nehéz küzdelmek folytak, — kizárólag csakis Isten Országa terjesztésének szent ügyét tartva szemük előtt, mindenkor testvéri szeretetben és atyafiságos megértésben együtt működhetnek. XV. ' > Az alakuló közgyűléssel kapcsolatban rendezett első országos evangélikus missziói ünnep iránt a legnagyobb érdeklődés természetszerűleg leginkább magában Pozsonyban s a legközelebb fekvő pozsony- és mosonmegyei esperességek egyházközségeiben nyilvánult meg, ahonnan nagy számban ér« keztek a hívek az ünnepre. Már február 1-én este, azután február 2-án délelőtt összesen három missziói istentisztelet tartatott. A magyar istentiszteleten, melyet a líceumi ifjúság karéneke is emelt, a felkért, de közben megbetegedett .Jánosy Lajos komáromi lelkész helyett Pröhle Henrik pozsonyi lelkész tartotta a szentbeszédet. A kis templomban Morhács Márton budapesti lelkész prédikált a nagy számban összesegerglett szlovák híveknek. A német istentiszteleten a lie. Schmidt Károly 30