Scholtz Ödön: Az evangélikus misszióügy fejlődése Magyarországon kezdettől fogva az Országos Misszióegyesület megalapításáig. Budapest 1940.

IV. Fejezet

afrikai missziómezőn, Böhm egykori működési helyén, »az elhunyt Böhm Sámuel hittérítő emlékére egy a rabszolgaságból felszabadított néger fiút ,Magyar Böhm Sámuel' névre kereszteltek s hogy Magyar jó erkölcsű és szorgalmas fiú«. Ez a tudósítás nagy örömöt váltott ki Felsőlövő és vidéke evangélikusai között. 1870-ben Freitag Viktor akkori felsőlövői lelkész indítványára az addig már 110 forintra emelkedett »missziói alapot« egyesítették a régi »segélyegylet« alapjával, amit azzal indokoltak, hogy »azon közöny miatt, mely hazánkban a misszió ügyével szemben mutatkozik, alig lehet remélni, hogy ezen kezdeményezésnek valaha is gyümölcsét lássuk«. Ezzel a négy év előtt tervbevett »misszióintézet« ügye ismét lekerült a napirendről, maga Felsőlövő azonban tovább is ápolta saját körében a hittérítés ügyét. Stettner Gyula lelkész, a későbbi nagynevű esperes, 1885 május 25-én ismét újjászervezte gyülekezete segélyegyletét, melynek alapszabályait összhangba hozta az időközben alapított »Egyetemes Gyámintézet« alapszabályaival. De elődei -példájához híven ő is előkelő helyet biztosított az új alapszabályokban a missziónak. Az 1. §. szerint: »Az egylet a külmisszió terén is legjobb tehetsége szerint akarja Isten országának ügyét szolgálni«; a 7. §. szerint pedig: »A külmisz;szióra a templomi perselyek jövedelme fordíttatik. Az azokból befolyó összeg s az egyéb missziói adományok más célra nem fordíthatók. A felosztást illetőleg az előértekezlet ajánlatára a közgyűlés határoz, de elsősorban a bázeli és az északnémet (brémai) misszióegyletek segélyezendők«. Felsőlövő ezen 1884/ 85-ik egyleti évig már 703 forintot fordított a bázeli, 644 forintot a brémai és 85 forintot más, főkép északamerikai miszszióegyesületek segélyezésére, úgy hogy ezen összesen 1432 forintnyi áldozattal minden időre példát nyújtott valamennyi gyülekezetünknek a hittérítés munkájáért lelkesülő áldozatkész szeretetről. IV. E helyen emlékszem meg az Alsólövőn (Unterschützen) született Hermann Ädolf hittérítőről, aki ugyan szintén a felsőlövői »hienz« körökből került ki, de az eddig ismertetett mozgalommal nem állt közvetlen "kapcsolatban. Mint azon nyugatmagyarországi szép vidék oly sok más fia, ő is pincérnek képezte ki magát s így került Angliába, ahol az Űr oly csodálatosan vezette, hogy teljesen az ő útjára tért s a misszió szolgálatába lépett. Hittérítői kiképez10