Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVI. SZÁZAD. - 1. Az irodalom nyelve
lönbözteti meg e szó írását azzal, hogy a t betű fölé megkülönböztető lágyító jelet rakott föl. Ha ez a Stúr-féle természetes nyelvirányzat érvényesülhetett volna, ma már senki sem merné állítani, hogy a tót nyelv azonos a csehhel. Ez csak egyetlen kikapott példa a sok száz hangtani különbségből, de ezekhez mondat- és szótani különbségek ezreit lehetne fölhozni. Miroslav Kálal olyan differenciális szótárt adott ki 1924-ben Besztercebányán, amelyben 40.000 tót szót sorakoztat fel a tóttól teljesen elütő cseh értelmezésekkel! Csak ez a néhány példa is jól érzékelteti azt, hogy mekkora a különbség a két nyelv között, teljesen eltekintve a két nemzet észjárása közötti különbségtől. A pittypalatty szavát a merkantil cseh füle így hallja: pét peníz! pét peníz! (= öt pénz!); az agronomus tót füle viszont ezt így hallja: pod'te zat'! pod'te zat'l (= jertek aratni!). Ez a szellembeli különbség egy kikapott példája! Gazdasági és szellemi kultúrájában a cseh 1200 év óta német nevelésben részesült, a tót viszont magyar hatás alatt élt. Mindezek a történeti, földrajzi, néprajzi, gazdasági különbségek jól meglátszanak a két nemzet gazdasági és szellemi kultúráján, s így nyelvén is. A cseh nyelvnek legrégibb emlékei a XI—XIII-ik századokból valók, s feltűnően azt mutatják, hogy a tót nyelv legrégibb emlékeivel (XVI. sz.) majdnem azonosak. Ez azt igazolja, hogy a cseh nyelv régen valóban nagyon közel állott grammatikájában a tót nyelvhez. A könyvnyomtatás elterjedése és az új német kultúra befolyása óta azonban a cseh nyelv századról-századra rohamosan kezdett eltérni a tóttól. Úgyszólván német járószalagra került a cseh nyelv: a vallási reformációval és a humanizmussal kapcsolatban új fogalmakra új szóknak százait kellett a cseheknek kialakítaniuk, s ebben a munkájukban mindent német kaptafára szabtak. A szóképzés egyik módja, az összetétel, a cseh nyelvben teljességgel német mintára készült, sőt magukat a német szókat egyszerűen lefordították, s még a praepositiokat is utánozták: Ge-legenheit «= pfí-lezitost; ein-f allen =
