Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

ó nesstastny zármutku! > Proc jsi pfikrocil k smutkut Hle prátelstwo mé place, Zármutkem srdce skáce. * O keserves változás 0 áiralmas távozás: JÓbarátot búsító Mindent gyászba borító! Mért jött e nap gyászunkra, Szorongattatásunkra ? Kedveseim siratnak, Szívben összeroskadnak. (Tr. 966. é. 3. és 5.v.} Opussténá, zpustossená, Od nepfátel napadená; Politujz sám toho, Boze, Neb nám jiny nespoműze. * Mert lesújtott, elnyomatott, Mindenkitől elhagyatott; Szánd meg, Isten, balsorsunkat, Tőled várjuk oltalmunkat. (Tr. 815. é. 5. v.)| Majdnem minden énekében ott találjuk a különös hangsúlyt viselő refrént. Énekei tömörek és biblikusak, s így istentiszteleti használatra is alkalmasak voltak. A legtöbb ének történelmi háttere nyilvánvaló. Ilyett pl. az »0h jaj nekem nyomorultnak« kezdetű ének. Ennek az éneknek Pribis kis énekeskönyvében található eredeti felirata és szövege az idők folyamán változásokon ment keresztül. Az újabb Cithara kiadásokban is megtalálható felírat: »A szent egyház kesergese« csonka. Az eredeti felírat hozzáteszi: »A Tirannusok kegyetlensége miatt«.