Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

1. Auveh béda mné hf ísníci... (Óh jaj nekem nyomorultnak ... Tr. 428.) 2. Ac mne Pán Bűh ráci trestati... (Ámbár az Ur* isten megbüntet... Tr. 550.) 3. Bud', Boze műj, sám soudee... (Te légy bírám, Istenem... Tr. 555.) 4. Takliz já pfedoe v úzkosti... (Meddig kell még ily nyomorban... Tr. 595.) 5. Dobrotivy Stvof iteli... (Jó Isten, ki teremtettél... Tr. 814.) 6. Ac jest mé srdce smutné... (Szivemben bár kesergek ... Tr. 853.) 7. Nu jiz my télo schovejme... (Temessük el már -a testet... Tr. 941.) 8. Ted' vidís rozkos svéta... (Nézd a világ gyönyörét... Tr. 966.) 9. Jezu pfispej k spomození... (Jézus, te légy segítségem ... Tr. 568.) A Lányinak tulajdonított tizedik éneket, a »Hospodine ochrance nás« címűt csak a Citharában találjuk meg {Szent Isten, mi erősségünk... Tr. 815.) Lányi individuális költő. Egyedül áll Isten előtt, s egyéni fájdalmára keres nála vigaszt.

2 Mély líra jellemzi költészetét. Nem bocsátkozik terjengős didaktikus fejtegetésekbe, nem okoskodik, csak érez, panaszkodik 4s kesereg, fájdalmát azonban választékos nyelven fejezi ki, s megkapó képekkel illusztrálja. Ő a tót irodalom első költője, aki értett a nyelv kincseinek kibányászásához. »Amikor lelkesedése szárnyra kel, Lányi nyelvezete csupa kép és hasonlatai olyanok, mintha ma merítené, Tiem az irodalmi nyelvből, hanem az élő tót nyelv legtisztább és féltve őrzött forrásábók.

3 Illusztrációként idézem a következő sorait: 2 Lásd az idézett első négy énekének kezdősorait. 3 Skultéty J.: Cithara Sanctorum, Slov. Pohl'ady. 1896.314.