Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVI. SZÁZAD. - 7. Bizonytalan című és kiadású könyvek a XIVI-ik században
a csehekkel való 1620 előtti szoros kapcsolata mellett is alig maradt nyoma annak, hogy a tót gyülekezetekben is volt valamelyes irodalmi élet. Ennek fő okát abban látom, hogy tulajdonképen nem is volt közönség, amelynek részére írni lehetett volna. Hogy azonban mégis akadt egy-két tollforgató, annak nyoma a következő művelődéstörténeti feljegyzésben maradt reánk. A nyitrai esperesség myjavai levéltárában találtam egy régi feljegyzést ezzel a szöveggel: »Nyolcadretü kötet, nyomtatták 1545. évben fractur (svabach-) betűkkel ismeretlen helyen. Fordítása ez egy könyvnek, amely Wittenbergben latinul nyomatott ki, s ebből fordították tótra.« Kvacala nem tudta megállapítani sem a latin mű szerzőjének, sem tót fordítójának nevét, de viszont az ő szavaiból sem lehet kivenni, hogy maga látta-e a szóbanforgó tót könyvet, vagy pedig csak a levéltárban talált régi feljegyzés szavait idézi. E szavak szerint a könyvnek főcíme ismeretlen, (címlapja nyilván hiányzott már), s a szöveg ezzel az előszóval kezdődik: »Minthogy a pápás egyházban szokásos titulusok a mi időnkben a csehek és morvák között, sőt minálunk tótoknál is olyan nagy becsületbe jutottak, mint a püspökség, doktorság, hercegség, etc., nekem is úgy tetszett, hogy ezeknek (t. i. a tótoknak) kezébe adassék ez a könyv tőlem, Zálesky Waselctöl. Ebből a könyvből mindenki megértheti, milyen célból és miért adományoztatnak az ilyen titulusok. És van-e bennük valami érdemesség és megbecsülendő, vagy pedig mi más egyebet lehetne velük csinálni? Hiszem, hogy ezt a keveset éntőlem, szegény ós tudatlan szántóvetőtől szívesen fogadjátok. Valete.« 2 2 Hiába szólalt fel Z. W. a címek ellen, mert azok később is divatban voltak. A pártfogókra szoruló szégénysorsú evangélikus írók bizony gyakorta éltek írásaikban ezekkel a kárhoztatott címekkel. Csak egy példát hozok fel: Luca András, »Arma piorum« c. (Lőcse. 1655.) eddig ismeretlen imádságoskönyve már a Címlapon emlegeti, hogy imádságokat tartalmaz, a török legyőzéséért, a császárért, királyért, grófokért, palatínusokért, generálisokért, főispánokért, nemes urakért, szolgabírákért, stb.
