Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVI. SZÁZAD. - 1. Az irodalom nyelve

szombati egyetem évkönyveiben ezrekre megy a tót nevű egyetemi hallgatók száma, ezek pedig onnan kikerülve, az életben okvetlenül tovább adták szerzett ismereteiket hivatásuk gyakorlásában a tót népnek, mint papok, tanítók, ügyvédek, táblabírák és nemesi udvarok. Figyelemreméltó még, hogy a Pázmány-korszak majdnem öszszes tót írói magyar nevűek: Thamássy, Ábrahámffy, Czetnei, Lyczei, Rényes, Dévai János, Székely, Csákányi Imre, Szentiványi Márton, Berzeviczy, stb., stb. Ezek a kétnyelvű papok bizonyára sokat forgatták azt a háromnyelvű szótárt, hiszen nyilván magyarból fordítottak! A cseh nyelvnek tót elemekkel való folytonos bővítése 1625-óta nyilvánvalóan szakadatlanul, noha rendszertelenül tartott 1763-ig, a nagy latin-tót szótár megírásáig, (egy példánya a budapesti egyetemi könyvtárban) 1787-től azonban már rendszeresen, t. i. Bernolák Antal grammatikája óta,