Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 6. Egyházi beszédirodalom

clysis christiana« címűt, melyek Trencsénben 1637-ben és a Siwy András Dániel nevű fiacskája felett mondott, Trencsénben, 1638-ban kiadott beszédet. Ilyen cseh exuláns lelkészektől származó beszédek még: Sapor János

31 »Temetesi préd&áció«-ja,

33 Malatides iJános »Brevis ac perspicua de vitae aeternae, via et dignitate concio«-ja. Ez, mint tudjuk, Hodik egyik beszédjével együtt jelent meg.

33 Ide tartozik Mezrjcki (Ezechiel Jabina) »Honor Exequialis«

34 és Malatides Dániel »U1timus Lachrymabilis« c. beszédje.

35 Ez a kettő is együtt nyomtatva jelent meg. E menekült cseh testvérpapoknak exuláns híveik felett tartott beszédei inkább katedrára való tudományos értekezések, mint halotti beszédek, mert a legtöbb esetben nem állanak egyébből, mint szentírási helyeknek, a hitvallási iratok egyes cikkelyeinek, az egyházi atyák, klasszikus írók és költők, filozófusok és tudós rabbik megállapításainak idézéséből. A beszéd folyamán egy szó sem esik az elhunytról. Mindaz, amit a halottról mondani akarnak, a beszéd végén levő Personalia-ba szorul. Mivel azonban a cseh testvérekről írott Personaliakban semmiféle hazai vonatkozás nincs, ezekkel bővebben nem foglalkozunk. A temetési beszédek felépítésének egészen új irányát képviseli Chalupka Sámuel alsó-kubini, majd trencséni tót lelkész, aki már száraz és untató okfejtések helyett inkább a gyászolók érzelmeire igyekezett hatni. A halott kiváló tulajdonságainak, s a hátramaradottak szomorú helyzetének ecsetelésével azonban vigasztalás 81 Sapora a cseh-testvér gyülekezetek alesperesi tisztjét viselte, ő képviselte a Jednotának Felvidékre menekült ágát a közös, rendszerint Lesnóban tartott zsinatokon. Lásd Gindely: Dekrety Jednoty Bratrské. 277. és O. Odlozilík: Bratfí na Slovensku. c. idézett művét. 336. L 82 Sztripszky: Adalékok, 2545. (Trencsén?) 1646. 4° 12 levél. 83 Lásd a 25. jegyzetet. 84 RMK. II. 915. Trencsén. 1658. 86 RMK. II. 916.