Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 6. Egyházi beszédirodalom

Az alkalmi beszédek legelterjedtebb fajtája a Iwlotti beszéd, melyben a lelkészek gyülekezetük egy-egy kiváló tagjának érdemeit méltatják. E halotti beszédek, az oklevelek mellett, a családtörténeti irodalomnak legbecsesebb forrásait képezik, mert íróik nemcsak az elhunyt élettörténetét adják, s társadalmi helyzetével, érdemeivel foglalkoznak, de származását kutatva, gyakran visszamennek a család első ismert őséig is. Nagy elterjedettségüket kortörténeti és lélektani okok magyarázzák. »Az elnyomott nemzeti érzés és gyülekezeti összetartás, az űzőbe vett protestáns öntudat a temetési szertartásoknál vet lobot, mert itt a kegyelet köntösében szabadon nyilatkozhatik meg. Minden nagyúri temetés egy-egy irodalmi ünnep« — írja Ravasz.

4 így válik érthetővé, hogy a hazánkba menekült cseh testvér-papok is főként halotti beszédeiket adták ki a trencséni nyomdában, s hogy egyegy elhunyt exuláns vagy hozzátartozója felett, egymással versenyezve, több beszédet is elmondottak. A beszédeknek homjletikai szempontból a XVI-ik század közepe óta Hyperius András marburgi profeszszor szabott irányt »De formandis concionibus sacris, seu de interpretatione s. s. populari. L. II.« című 1552-ben megjelent, s a XIX-ik század közepéig egyedülálló jelentőségű művével. A halotti beszédek szerkezete rendszerint a következő volt: Votum, Praeloquium vagy Exordium, Textus, Accessus, Prima, Secunda, Tertia pars, Applicatio protreptica, Personalia. Ebben a keretben mondották el az igehirdetők gyakorta 3—6 ívre terjedő, s egy-két órára való beszédeiket. Mielőtt a tót nyelven írott beszédek tárgyalásába bocsátkoznánk, méltassuk figyelemre, legalább futólag, tót írók latin nyelven írott temetési beszédeit is, annyival inkább, mivel ezeknek egyike-másika magyar szempontból is érdekes. Tudomásunk szerint a latin nyelvű beszédek között Abrahamides Izsák »Oratio exequialis« című, * Ravasz László: A gyülekezeti igehirdetés története. Pápa 1915. m