Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVI. SZÁZAD. - 1. Az irodalom nyelve
mozgalmat azután az evangélikusok csak jókésőn fogadtak el magukénak 1844 óta. (Stúr, Hodza.) A.7- igazi tót nyelv gyenge fejlődésének főoka az volt, hogy a reformáció idején nem fordították le a bibliát tót nyelvre. Az okát fentebb érintettem: kevés különbség volt akkor a két nyelv között. Ennek másik okát abban is látom, hogy éppen emiatt, evangélikus részről a tót nyelvnek sem nyelvtanát, sem szótárát nem állította össze senki. Márpedig katolikus részen éppen e két dologban látom a tót nyelv öntudatos fejlesztésére való törekvést. Pázmány századában nemcsak a Rituale Strigoniense (1625) mutatott tót nyelvi jelenségeket, hanem magyar-tót szótár is jelent meg Nagyszombatban (1648), s az első bibliafordítás is katolikus pap tollából készült, amelynek, sajnos, csak emlékét őrizte meg az 1763-ban másolt latin-tót szótár címlapja, amely szerint a névtelen szótáríró belefoglalta a saját munkájába a tót bibliafordítás összes szavait is. Természetesnek találhatjuk, hogy a régi irodalom első kutatói, Skultéty és Vlcek, e tekintetben téves ítéleteket hoztak. Ezeket az újabb kutatások eredményei természetszerűen helyesbbítik. így Vlcek 2 még az ő régi álláspontján azt állítja, hogy a magyar ellenreformáció irodalma, hazai és fizikailag közeleső volta ellenére sem hatott érezhetően a tót irodalomra, sőt olyan epochális jelentőségű munka, mint Pázmány Kalauza a tótokra hatás nélkül maradt volna, s csak nagy későn, 1791-ben készült el tót fordítása Bencic Antal franciskánus tollából. Hasonló tévedésbe esett a nagytekintélyű Skultéty József is. »Nehante l'ud mőj« című, már az új cseh államban megjelent művében ugyanezt az egyoldalú beállítást, s úgyszólván Vlcek szavainak ismétlését találjuk. Skultéty önmagával jut ellentmondásba, merthiszen minden előbbi művében, s így ebben is feltűnően kiemeli, hogy az 1625. évi Pázmány-kiadású Rituale Strigoniense 2 J., Vlcek: Stará katolická literatúra trnavská. Slov. Pohl'ady. 1898. 290—291.
