Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.
XVI. SZÁZAD. - 1. Az irodalom nyelve
könyvével a tót irodalomnak igazi alapját vetette meg. Iskolák hiányában Czambel könyve volt az egyetlen útmutató, de aztán ott is volt minden tót író, ügyvéd, orvos, stb. asztalán. Harmadik kiadása 1919-ben jelent meg. Szép fejlődésnek indult tehát az igazi tót nyelv a maga nemzeti alapján és az 1890-es évek óta legszebb zálogát nyújtotta annak, hogy most már a szlavista tudomány is meg fogja ismerni és a csehtől jól megkülönböztetni. Ennek, sajnos, végét vetette a világháború, s az azután beállott új rend, amely a cseh-szlovák állam megteremtésével kíméletlenül végre akarta hajtani a hetvenes évek óta hirdetett cseh-szlovák nemzetegység eszméjét. Maga a cseh-szlovák állam elnevezés a világ közvéleményébe hivatalosan is beleszuggerálta azt a tévedést, hogy a tótok a csehekkel nyelv- és nemzetazonossági egységet alkotnak. Ez természetesen azzal járt, hogy egyúttal a tót nyelvet is tűzzel-vassal csehesíteni kezdték iskolában és hivatalban, sajtóban ós hadseregben, s ami a fő, magában a társadalmi életben. Ennek azonban meg lett a maga ellenhatása is: odahaza gyengébben, külföldön azonban annál erősebben. Ma tehát a világ is tudomást szerzett arról, hogy a tót nyelvet 70 hosszú év folyamán tudatosan elsikkasztani próbálták. A valóság ugyanis az, hogy a tót nyelv olyan viszonyban van a csennél, mint akár a lengyellel, vagy pedig az ukrán az orosszal, avagy a hollandi nyelv a némettel: rokonnak rokon, de a kettő mégsem azonos. Ma már igen nagyok az eltérések a cseh és a tót nyelv között a nyelv jelenségeinek összeis sorozatán végig: a könyvnyomtatás felfedezésének korában még sokban volt azonos, ámde ma már más a cseh nyelv hangtana, mint a tóté, más a mondatfűzési törvénye, mások a szavai. A Bach-korszakbeli egységesítő törekvések hiába íratják az o t e c szót (atya) teljesen egyformán a csehhel, mert a hozzáértő jól tudja, hogy ez csehül kemény t-vel otecnek hangzik, holott a tótban ennek hangzása lágyan otyec. Az 1844. évi Stúr-fóle grammatika nem ok nélkül kü'
