Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 3. Az imádságok és elmélkedések irodalma

gyaláznak és káromolnak. Sőt inkább semmisítsd meg istentelen és álnok terveiket...« Pribisnek Károly Katalin vigasztalására írt éneke is tele van ilyen erős kifejezé­sekkel. A halál előtti, a halál óráján mondandó imádsá­gok, valamint »az élet üdvös befejezéséért és vidám ha­lálért könyörgő imádság az »ars moriendi« gondolatkör hatását mutatják. , A tót evangélikus imádságirodalomban úgy stílus­szépség, mint tartalmi érték tekintetében mindmáig egye­dülállóak Tranovsky György imádságai, melyek »Phiala odoramentorum.. .«* címen 1635-ben Lőcsén, Brewer Lő­rincnél jelentek meg. 5 Művét elsősorban br. Szunyogh Jánosné szül. Thurzó Annának ajánlja »a múltban £ vett jótéteményekért való hála jelelik, amikor exiliuma keserűségét enyhítette, s úgy vette körül vendégszere­tetével, »mint ahogy ama sareptai özvegy Illés prófétát látta el élelemmek. Ajánlja még Raffaj Magdolnának, amiért férje, Valentin Péter 6 a kéziratban látott imád­ságokat nagyon becsülte, kiadásukat sürgette, á kiadások fedezésében is kész volt segítségére lenni, s Kegelius Fülöp hét bűnbánati zsoltára fordításának a műhöz való csatolását tanácsolta. 4 Phiala odoramentorum. Modlitby Kfestianské, kteréz Ráno y Wecer, pri Sluzbáeh Bozijch y doma: Na Wyrocnj Památky y gindy: We wsselikych Potrebách Duchownjch 1 i Telesnych: Gakoz od sluzebnikúw Cyrkve, tak y od Lidu Obecnéhb s hognym prospé­chem, vzjwati se mohau. zepsané a wydané od Knéze Giíjka Tranowského, Sluzebnjka Krystowa. Wytisteny v Wawrince Bre­wera. M. N. Múz.: RMK. II. 502. (2. pld.), Prágai Nemz. Muz. Sign.: 37. D. 18., Matica Slovenská. Sign.: SE. 293. 5 A második kiadása 1685-ben jelent meg Lőcsén. A mai jxapig összesen öt kiadást ért meg. 1898-ban lengyel nyelven is megjelent. Lásd bővebben: Dr. Jurkovic, Modlitby Tranovského. Tr. Sborník. 1936. 6 Valentin Péter jómódú polgár volt Valasské Mezificiben. Itt két ízben (1621, 1629.) polgármesterré is választották- A be­vezetés szerint Tranovsky sógora volt. Lásd: Mocko J., Prispevky k zivotopisu Tranovského. Cirk. Listy. 1895. 85.

Next

/
Thumbnails
Contents