Szilády Jenő: A magyarországi tót protestáns egyházi irodalom 1517-1711. Budapest 1939.

XVII. SZÁZAD. - 2. A XVII. sz. tót evangélikus egyházi énekköltészete

Jiz jsem welice snízená: Bölest srdce se dotyká, Mou dussi zalost proniká. ó kde jste, pastyri moji? 'Neivíte, jak se mne tvodí? Se mnou jste se rozloucili, Kde jste? kde jste? ze ivás néni: Botest atd. Ach, ach jak jsem opussténá! Kdo mi jiz potéssení dá? Kdo obcerstiví? kdo posilní? Toliko Bűh műj jediny: Botest atd, Mindenkitől elhagyott, Gyászba borult anya vagyok: Immár földig alázottan Élek, aki büszke voltam. Szivemig hat a fájdalom, Mert lelkem nagy bánata nyom. Pásztoraim merre jártok ? Szenvedésem, nem látjátok ? Ha éntőlem elszakadtok: Hol vagytok, hogy nem itt vagytok? Szivemig hat stb. Van-e nálam elesettebb? Vigasztalást hol keressek? Nincs, aki megerősítsen, Egyedül csak a jó Isten! Szivemig hat stb. (1., 14., 17. v.) Kleych említett zittaui énekeskönyvéből tudjuk, hogy ez az ének Horcicka Jánostól való. Először Krman Dániel írta az ének fölé Horciéka nevét »Exulis ab ecclesiai