Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
FÜGGELÉK, - VI. A BORNEMISZA-IRODALOM
lázkodás hozzátartozik a hitvitákhoz, mint a katonához fegyvere. — Közli Ravasz László értékelését! Életrajza elég pontos. Különlegességei: tehetős kereskedő fia, egyesek szerint nemesi család sarja. Kassáról egyenest külföldre menekül. A 8 forint dolga Bod Péter alapján! 1559-vben bécsi prédikálás, augusztusban menekül, hazatér, megnősül, Vág mellékén prédikál, Szereden lelkipásztor és földbirtokos. Innen jár Nagyszombatba. Balassa János házánál tartja térítő beszédeit. Valószínű, hogy szeredi papsága mellett rendes lelkipásztor Nagyszombatban is. 1564-ben Telegdi plébános maga elé hivatja, fenyegeti, megszalasztja. Zólyomba menekül. A főpapok Bécsbe idézik. Bécsből Ungvárra megy, majd Husztra és vissza Balassa Jánoshoz. Nevelője Bálintnak és öccsének. 1569-ben része lehetett Balassa János Lengyelországba szöktetésében és Bálint könyvfordításában. 1572-től prédikátor Galgócon, Semptén, Szereden. 1573-ban superintendens és a Galgóc várában élő gróf Salm-Eck Gyula udvari papja. 1577-ben Semptén négy gyermekét veszti pestisben. Telegdivel 1578-ban a Fejtegetésben összecsap. Ez feljelenti. Éppen Bécsben jár, a polgármester elfogatja, de három hét múlva megszökik. Bujdosik a Felvidéken; Beckó, Detrekő. Salm-Eck Gyula kiutasítja az Ördögi Kísértetek miatt. Papiszék tagjai evangélikusok, így nem egészen azonos hitűek vele, aki több-kevésbbé Kálvin felé hajlik. 1579 január havában elűzik Semptéről. Detrekőbe bujdosik, Balassa Istvánhoz. Vele megy Bécsbe. Életére törnek. Visszamenékül Detrekőbe, berendezi nyomdáját. Itt aránylag nyugodtan dolgozhat, noha Telegdi szívesen kiugrasztaná, sőt meg is ölné. Perneszi is ír ellene. 1584 nyarán meghal. Négyszer nősült. Bár eleget hajszolták, jelentékeny vagyona volt. Pénzét nyomdájára költötte, vagyona más része üldöztetései közben kallódott el. Külsejére igénytelen megjelenésű volt (Melanchthon!). özvegye Gyótai Erzsébet 1589-ben könyveit árulja. A nyomdát valószínűleg Mantskovit vette át. Egyebütt is meg-megemlékezik róla. Cantio optima méltatása (212. 1.) Babonák, bájolások, (222—232) Elektra (472—479). Helyesen utasítja viszsza Bornemiszának szerzőségét a Balassa-Komédiát illetően. LUKCSICS PÁL: A zsélyi levéltárból. Irodalomtörténeti Közlemények, 1930., 226. 1. Levelet közöl Bornemisza Pál veszprémi püspöktől Kisvárdai Mihályhoz, amelyben azt írja, hogy „filium Pauli literati Abstemium" szívesen magához veszi diáknak. Lukcsicsnak az a véleménye, hogy ez a Bornemisza Pál fia a mi Péterünk volna. Ez azonban megalapozatlan találgatás. Ellene mond, hogy Bornemisza Péter sohasem említi a veszprémi püspököt ilyen kapcsolatban, pedig volt vele dolga, legalább is a bécsi szállásán való prédikálása alkalmakor. GULYÁS PÁL: A könyvnyomtatás Magyarországon a XV. és XVI. században. Budapest, 1931., 161—175. 1. Ez a maga nemében egyedülálló pompás összefoglaló mű a Bornemisza-Mantskovit nyomdáról szóló fejezetével a Bornemisza-irodalomnak egyik legjelentősebb tagja. Életrajzi részében főleg Dézsire támaszkodik s átveszi annak több tévedését is, azonban nyomdatörténeti okfejtéseivel és méltatásaival jelentősen előbbreviszi ismereteinket. Felfogásától eltérő megállapításokra a következőben jutottunk: Hogy Mantskovit (Farinola Bálint) kezdettől fogva Bornemisza nyomdásza lett volna (162. 1.), csak puszta feltevésnek mondható. — A postilla III. és IV. része megjelenése közti nagyobb idő okát kellőképpen feltártuk a dögvész ismertetésével. A semptei elűzetés és bécsi fogság leírásában Dézsit követi, de ezt még egy sajnálatos elnézéssel tetézi: Bornemisza ugyanis saját közlése szerint nem 1579 február 13-án, hanem 23-án kerül a bécsi püspök fogságába, (Fólió P. IX. levél karaján), a levont kövekeztetések f tehát nyilván hibásak. — Máriássy Pál és Kapi Ferenc
