Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - V. SZEMELVÉNYEK. - b) igehirdetéséhez.

született. Mely szót, hogy miis igen erősen szívünkbe foglaljunk, a pokolbeli ördögök ellen, imíly szóval int a szent Pál l. Timóth.: Bizonyos beszéd ez és minden képen méltó erre, melyhez ragaszkodjunk, hogy a Krisztus Jézus jött legyen ez világra, hogy a bűnösöket idvözítse. Ládde hogy mond a Szent Pál, hogy ugyan hozzá ragaszkodjál ehhez, hogy a Krisztus idvözítőd legyen teneked. Azaz idvösségednek, örömödnek, dicsőségednek és örök életednek meg adóia legyen ő. És minden ellenségid ellen őriződ, ótalmazód és meg tartód legyen ő. Azért ezt hallván az ördögök nagy rettenés nélkül nem lehettek. Ha tudnánk kedig miis, micsoda rettenetes állat legyen az ördög, és minden órában minemő veszedelmünkre járjon minekünk, annak felette a pokolnak kínja minemő iszonyúságú legyen, viszontag ha tudnánk az Istennek kedve és szerelme és jó akaratja mely drága legyen és az örök dicsőség mely csodálatos nagy gazdag legyen: mondom, ha ezeket tudnánk és hinnénk, tehát soha nagyobb örömünk semmi nem lenne, mint mikor ezt halljuk, hogy nekünk oly idvözítőnk született, ki mind örökké gond viselő legyen minekünk. De annyira el vakult ez világ, kivált képen az hitetlenek, hogy semmi ennél ízetlenebb nincs őnekik. Mert nem tudják ízit, sem tanulják, sem könyörögnek érette. Azért az ördögis valami testi édességre oly álnokul figyelmeztette őket, hogy minden eszek csak arra veszett, mint a részegeseknek a borra, a tobzódóknak a lakásra, a fösvényé a pénzre. Hogy azoknak édessége miatt semmi ízit ne érezhessék a Krisztus idvözítésének. És így el idegenedvén a Krisztustól mindenekben az ördög legyen vezérek mind szinten pokolig. De az hívek, kik szent Pál szavaként ugyan hozzá ragaszkodnak, azok nem csak szívekben érzik, hogy igen édes legyen a Krisztus idvözítése, hanem naponként ugyan meg tapogatjákis, mintha szemekkel látnák, hogy ily Idvözítő legyen a Krisztus, ki mind a bűntől s mind veszedelemtől ótalmazza őket. Vajha úgy tudnánk mi, a Krisztus idvözítése mi legyen, mint az Angyalok tudják. Sokkal inkább örülnénk rajta ő náloknális, és soha a mi rajta való örömünk csak egy pillanatban sem szűnnék meg szívünkben. De ez itt e földön nem lehet, mind addigis, mígnem ez meg romlott természetünkből a fel támadáskor fel eppölünk a mennyei Angyaloknak hasonlatosságára. Mind az által naponként való tanúságunkkal, gondolkodásunkkal és könyörgésünkkel eppítsük mostis benne való bizodalom által magunkat. Tudakozzunk naponként ő róla az írásból, hallgassuk az ő szolgáinak beszédit és gondolkodjunk e mostani angyalnakis szaváról és bizonság tételéről. Ki ugyan bizonyos jelt is mond a pásztoroknak, a honnét meg esmérhessük és meg találhassuk a nekünk született királt, mondván: És ez jel tinektek, találtok egy gyermecskét be póláltat és ez jászolba tétettet.