Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - III . SUPERINTENDENS.

Küzdelem Nagyszombatért. Még a diéta idején, 1576 február havában, prédikátort hívtak az ispitály (városi szegényház, xenodochium) kápolnájához, 1 aki ott a híveknek nagy örömére bátran hirdette az Evangéliumot. Telegdi május 12-én felháborodva jelenti XIII. Gergely pá­pának, hogy ,,a nagyszombatiak az eretnekség járványától meg­fertőztetve, eretnek prédikátort alkalmaztak a kórház templomá­ban, ahol az a maga istenkáromlásait serényen aládörgi, és sok istentelen ember nagy tetszéssel és ujjongással hallgatja." 2 Sibolti Demeter. Ez a prédikátor Sibolti Demeter, aki három évi vittembergi diákság után előbb Semptén volt tanító, 3 majd Jókán prédiká­tor. A nagyszombatiak kívánságára az alsó-ausztriai rendek evangélikus lelkészei előtt vizsgára állott és igazhitű lutheránus­nak bizonyult. Erről azok hites bizonyítványt állítottak ki neki. 4 1 L. a káptalan felterjesztését a királyhoz 1576. dec. 14-én: Haus-, Hof­und Staatsarchiv Bécs, Hung. Fase. 110, fol. 110—111. (Mind ezt, mind az alábbi Staatsarchiv-beli adatokat Kring Miklós dr. volt szíves az álta­lam megjelölt fasc.-ból kijegyezni. E helyen is köszönöm fáradozását.) 2 Schmitth N.: Episcopi Agrienses III. Nagyszombat 1768. 114., Ribini Memorabilia I. 249. sköv. Stelczer i. m. 3. 1. 3 Prónay—Stromp i. m. 49. 1. 4 Macarius József, Olasz Mátyás, Prukner Kristóf, Lingel Kristóf, Tekeli Sebestyén nagyszombati követek kértére, valamint az alsó-ausztriai ágostai hitvallású és katolikus rendeknek parancsára az alulírottak (Joan­nes Fridericus Caelestinus S. Theol. D., Christopherus Reyter, Michael Bes­1er, Josua Opilius M. procerum Austriae inferioris concionator Evangelicus Vienne. Laurentius Becher minister apud eosdem proceres, Michael Hugo Verbi Dei minister Drovincialium) bizonyítják, hogv Sibolti Demetert a ke­resztyén vallás legfőbb fejezeteiből megvizsgálták. Megbizonyosodtak a felől, hogy nem csupán a görög nvelvben és a többi tudományokban meg­felelően járatos, hanem az egyedül hit által való megigazulást vallja és a tiszta evangéliumi tant hirdeti, távol állván az ariánusok, antitrinitáriusok, pelágiánusok, pápisták, anabaptisták, zwingliniánusok, kálvinisták és hasonló fanatikusok tévelygéseitől. Szentül megfogadta, hogy Krisztus és az Ágostai Hitvallás tana mellett szilárdan kitart, a Bibliát, az Ágostai Hitvallást és annak védőiratát, Luther iratait, elsősorban pedig annak második kommentárját a Galáciai Levélhez és a Genesishez, és hasonló szükséges könyveket szorgalmasan fogja olvasni, az egyházi szolgálatot hűségesen ellátni, az egyházat fenyegető veszedelmek ellen bensőségesen imádkozni s életével, erkölcseivel tisztét ékesíteni és semmiféle botránko­zást nem okozni. Bécs, 1576. február 21. (Haus-, Hof- und Staatsarchiv Hung. Fase. 110., Fol. 98—99.) E bizonyítvány kiállítói az osztrák evangélikus (részben fláciánus) lelkészek legkiválóbbjai, akik közül három is komoly jelölt volt a meg­szervezendő osztrák rendi superintendensi tisztre. (V. ö. Bibi. V. jeles tanul­mányát: Die Organisation des evangelischen Kirchenwesens im Erzherzog­thum Österreich u. d. Enns... (1568—1576) Archiv für österreichische Geschichte LXXXVII. Bd. (1899) 113—228. 1.)

Next

/
Thumbnails
Contents