Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - III . SUPERINTENDENS.

Küzdelem Nagyszombatért. Még a diéta idején, 1576 február havában, prédikátort hívtak az ispitály (városi szegényház, xenodochium) kápolnájához,

1 aki ott a híveknek nagy örömére bátran hirdette az Evangéliumot. Telegdi május 12-én felháborodva jelenti XIII. Gergely pápának, hogy ,,a nagyszombatiak az eretnekség járványától megfertőztetve, eretnek prédikátort alkalmaztak a kórház templomában, ahol az a maga istenkáromlásait serényen aládörgi, és sok istentelen ember nagy tetszéssel és ujjongással hallgatja."

2 Sibolti Demeter. Ez a prédikátor Sibolti Demeter, aki három évi vittembergi diákság után előbb Semptén volt tanító,

3 majd Jókán prédikátor. A nagyszombatiak kívánságára az alsó-ausztriai rendek evangélikus lelkészei előtt vizsgára állott és igazhitű lutheránusnak bizonyult. Erről azok hites bizonyítványt állítottak ki neki.

4 1 L. a káptalan felterjesztését a királyhoz 1576. dec. 14-én: Haus-, Hofund Staatsarchiv Bécs, Hung. Fase. 110, fol. 110—111. (Mind ezt, mind az alábbi Staatsarchiv-beli adatokat Kring Miklós dr. volt szíves az általam megjelölt fasc.-ból kijegyezni. E helyen is köszönöm fáradozását.) 2 Schmitth N.: Episcopi Agrienses III. Nagyszombat 1768. 114., Ribini Memorabilia I. 249. sköv. Stelczer i. m. 3. 1. 3 Prónay—Stromp i. m. 49. 1. 4 Macarius József, Olasz Mátyás, Prukner Kristóf, Lingel Kristóf, Tekeli Sebestyén nagyszombati követek kértére, valamint az alsó-ausztriai ágostai hitvallású és katolikus rendeknek parancsára az alulírottak (Joannes Fridericus Caelestinus S. Theol. D., Christopherus Reyter, Michael Bes1er, Josua Opilius M. procerum Austriae inferioris concionator Evangelicus Vienne. Laurentius Becher minister apud eosdem proceres, Michael Hugo Verbi Dei minister Drovincialium) bizonyítják, hogv Sibolti Demetert a keresztyén vallás legfőbb fejezeteiből megvizsgálták. Megbizonyosodtak a felől, hogy nem csupán a görög nvelvben és a többi tudományokban megfelelően járatos, hanem az egyedül hit által való megigazulást vallja és a tiszta evangéliumi tant hirdeti, távol állván az ariánusok, antitrinitáriusok, pelágiánusok, pápisták, anabaptisták, zwingliniánusok, kálvinisták és hasonló fanatikusok tévelygéseitől. Szentül megfogadta, hogy Krisztus és az Ágostai Hitvallás tana mellett szilárdan kitart, a Bibliát, az Ágostai Hitvallást és annak védőiratát, Luther iratait, elsősorban pedig annak második kommentárját a Galáciai Levélhez és a Genesishez, és hasonló szükséges könyveket szorgalmasan fogja olvasni, az egyházi szolgálatot hűségesen ellátni, az egyházat fenyegető veszedelmek ellen bensőségesen imádkozni s életével, erkölcseivel tisztét ékesíteni és semmiféle botránkozást nem okozni. Bécs, 1576. február 21. (Haus-, Hof- und Staatsarchiv Hung. Fase. 110., Fol. 98—99.) E bizonyítvány kiállítói az osztrák evangélikus (részben fláciánus) lelkészek legkiválóbbjai, akik közül három is komoly jelölt volt a megszervezendő osztrák rendi superintendensi tisztre. (V. ö. Bibi. V. jeles tanulmányát: Die Organisation des evangelischen Kirchenwesens im Erzherzogthum Österreich u. d. Enns... (1568—1576) Archiv für österreichische Geschichte LXXXVII. Bd. (1899) 113—228. 1.)