Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

ELŐSZÓ

ÖRTÉNELMÜNKNEK, a magyar sorsnak egyik legviharosabb korszakába vezet ez a tanulmány, amelyben a politikai romlással egyidejűen azóta sem tapasztalt szellemi erőkifejtés és lelki elmélyülés tartotta az életet a két tar császár közt kopaszodó nemzetben. Bornemisza Péter ennek a kornak egyik legérdekesebb és legjellemzőbb alakja. Meglehetősen feledésbe ment személyiségének ismertetésével magát a kort is igyekeztem megeleveníteni. — Két nagy erőssége volt ennek a kornak a mai küszködős magyar élettel szemben: műveltsége népibb és magyarabb, mint mai műveltjeinké, és tudatosabban érezte a népek sorsát kezében tartó Istentől való függését, mint a mai magyar nemzedék. Hogy a reformátor életének és munkásságának méltatásakor a reformáció értékrendjét érvényesítettem, az természetes. Törekvésem mégis mindkét XVI. századi magyar lélek szinopszisban tartására irányult, ami — remélem — próbáját állotta a méltó ellenfél, Telegdi Miklóssal szemben. — Igen nagy áldást jelentene a nemzetnek,' ha igazi nagyjaink értékelésében egyek tudnánk lenni „Debrecentől Pannonhalmáig". — Bornemisza Péter számára is e könyvön keresztül nem csak a magyar protestantizmus megbecsülését keresem. Munkámhoz több mint tíz éve láttam. Magyar szakvizsgái dolgozatnak indult, majd bölcsészdoktori disszer-