Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - II. PRÉDIKÁTOR.

amely szükségképpen összeütközésbe hozta Verancsics Antallal, aki egri püspöksége után 1569 óta mint választott érsek töltötte be az esztergomi prímási széket. Egyelőre csak a jeleket látjuk: Előbb Salm Julius, majd Balassi János, Thurzó Elek, Salm Ecchius sorra megtagadják az egyházi tizednek szolgáltatását. Az érseket, aki jövedelmeinek egyrészét bérbeadta, másik részét a királynak volt kénytelen átengedni, s a mellett várfenntartásra is kötelezve volt (Érsekújvár!), ez felette kínosan érintette. Provisorainak utasítására a tizedszedők eddig a teljes tizedet behajtották, s csak ott hagyták vissza annak negyedét, a quartát, ahol a plébános az ó-hitet vallotta, és az érseket egyházi elöljárójának elismerte. Ez a rendszer eleinte inkább kedvezett a reformáció terjedésének, mivel az érsek nehéz anyagi helyzetében szabadjára hagyta a dolgok alakulását, hiszen ez bevételeinek 33%-os növekedését jelentette. Azonban a parochusi jövedelemnek megcsonkítása előbb-utóbb sérelmesnek bizonyult a földesurakra nézve, akik mint patrónusok kötelességüknek tekintették papságuk anyagi megélhetésének biztosítását. A reformáció terjedésével a különféle fraternitások, archidiakonátusok önállósodásával az új közületeknek szükségleteiről is gondoskodni kellett. így történt, hogy a protestáns nagyurak a főesperesi quartát és itt-ott úgy látszik, a plébánosi sedecimát is visszatartották. Már 1571. március 2-án panaszolja Verancsics Salm Júliusnál, hogy Semptén, Galgócon és Szempcen a jobbágyok Verancsics Antal érsek és kir. helytartó aláírása.