Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - VI. A BORNEMISZA-IRODALOM

Ez a munka rendkívül becses kísérlet a magatűzte, de kora által nemigen méltányolt cél elérésére. Kár, hogy kissé vontatott és színtelen. SÖRÖS BÉLA: A magyar liturgia története. Budapest, 1904. Ez a rengeteg anyagot felölelő mű igen behatóan ismerteti Bornemisza liturgikus közléseit és homiletikai magatartását különösen a Négy Könyvecske 3. része alapján. De jól ismeri postilláit és énekeskönyvét is. A vele kapcsolatos megállapításai úgyszólván mind helytállóak és komoly elmélyülés alapján fakadt rokonszenvről is tanúskodnak. Kár, hogy nem adja bizonyítékát a következő érdekes állításának: „Prédikációi korában mintául szolgálnak. Szerkezetüket zsinatok ajánlják a lelkészek figyelmébe." KARDOS ALBERT: Vallásos irodalom. I. Bibliafordítók. II. Prédikátorok, Polemikusok. — A Beöthy Zsolt-féle Magyar Irodalom Története című képes díszmunkában. Budapest, 1. kiadás 1895., 3. kiadás 1906. 234., 238—239. 1. Nagyon szőrmentin emlékezik Bornemiszáról, Telegdiről s az egész irodalmi műfajról. „E prédikációk éppen nem különböznek a középkori skolasztikusok vagy ókori talmudisták (!) fejtegetéseitől. Magasztos dolgok és kicsinyességek, bámulatos elmééi és bosszantó szőrszálhasogatás, tudományos szófejtés és gyermekes szójáték, nemes érzések és durva szidalmak, a stílusnak szónoki ereje és alacsony kofálkodás csak úgy összevegyülnek műveikben, mint skolasztikus és talmudista elődjeikben." — Egyébként Beythe István termékenységre csaknem vetekedik Bornemiszával, Telegdi utóiéri versenytársát, sőt világosságával, stílusának tömérségével le is győzi. Beszédei tulajdonképpen nem egyebek, mint Bornemisza beszédeinek cáfolatai. Külön vitairatokkal is előállnak: Bornemisza 1577ben, Telegdi 1580-ban s ettől fogva majd mindenik év meghozza vagy a Bornemisza vagy a Telegdi polemikus termékét. (ZSILINSZKY MIHÁLY): A magyarhoni protestáns egyház története. Farkas József, Kovács Sándor és Pokoly József közreműködésével szerkesztette Zs. M. Budapest, 1907. Bornemisza egyháztörténeti feledésbejutásának legkiáltóbb tanúsága, hogy e közel 800 oldalas műben egyáltalán nem történik róla említés, illetve csak annyi, hogy Huszár Gálnál megtudjuk, miszerint az megkezdte postillái kinyomatását. Ezenkívül énekeskönyve említtetik még a többi XVI. századi cantionale között! Testimonium paupertatis! THÜRY ETELE: A dunántúli református egyházkerület története. Pápa, 1908., 48—59. 1. Szerencsétlennek mondható előző dolgozatának számos tévedését Zoványi és Kiss Áron hatására (hivatkozás nélkül) korrigálja. Az események sorrendje azonban még eléggé kuszált, ö is szeredi birtokosnak tartja s reformátori tevékenységét 1560-nál kezdi. Szeredről látogat be Nagyszombatra, 64-ben jár el ellene és Sibolti ellen Telegdi s ekkor menekül Balassa Jánoshoz Zólyomba. 65-ben fordul meg Ungváron Balassa Menyhértnél és Lázárnál (így!). A zólyomi udvari papságot 71-ben a. galgócival cseréli fel; Verancsicstól „beneficiumban" részesül, 72-ben lesz semptei, szeredi lelkész és Salm Gyula udvari lelkésze. 74-ben választják püspökké. Hat egyházmegyéjét is felsorolja: berencsi, csejtei, galgóci, tapolcsányi, bajmóci, és a magyar semptei, amelyben az esperesi tisztet is ő töltötte be. (Ennek az érdekes állításnak az alapját sajnos nem közli.) — Az ördögi Kísérteteket követő bonyodalmakról más sorban emlékezik, belekevervén még Bánffyné Somi Borbála halála idejét is. — Merev pánkálvinizmusából enged és közvetítő, illetve átmeneti jelenségnek tartja Siboltival egyetemben. — Több becses adat összehordása mellett kiáltó szarvashibákat találunk egyre2ö*