Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - V. SZEMELVÉNYEK. - b) igehirdetéséhez.

telemmel meg világosodott, vaj ki nagy rettenetes rémülések támadnak annak szívében, amint mondja szent Pál Rom. IUI.: A törvény haragot szerez, azaz az Isten törvénye meg jelenti énnekem az Isten haragját. Ismeg Rom. VII.: A bűn meg öl engemet a törvénynek általa, azaz midőn a bűnt meg esmérem a törvényből, mindjárt el halok és el rettenek az Istentől. Ismeg I. Cor. XV.: Az halálnak fulánkja az bűn, a bűnnek hatalma kedig a törvény, azaz az halál a bűn miatt szinte úgy csíp meg engemet, mint a kígyó az ő fulánkjával. Mely halál meg nem csíphetne, sem ölhetne, ha bűnös nem volnék. A. bűnnek kedig azért vagyon hatalma, mert Isten azt meg tiltotta az ő törvényébeú és az tilalomból hatalmaskodik rajtunk. Mert ha meg nem tiltotta volna, bűn sem volna, és semmi hatalma nem volna rajtunk. Mint másuttis mondja szent Pál: Ha a törvény meg nem tiltaná, ne kivánd a másét, bűnnek sem tartanám afféle kívánságot. Azon képen minden egyéb bűn azért bűn, mert Isten nem kedveli, gyűlöli, utálja és meg tiltotta hogy senki ne mivel je. De miért hogy mi belénk ugyan be ótt és bennünk fogant az első szüleink vétke, szüntelen rettegnünk kelly miatta, kiváltképen mikor Isten eszünkbe jut. Mint ez pásztorokis azért rettenének meg, hogy a mennyei világosság Istent eszekbe juttatá. És Istenről eszekbe juta Istennek ki adott törvénye, és a törvényből eszekbe juta az ö nagy bűnös voltok. És a bűn eszekbe juttatá a büntetést, az Isten haragját, az átkot, az halált az örök kárhozatot, és ezek mind el rettentvén, el halának. Minden ember ilyen kedig, hogy míg az Istent nem gondolja, addig bátor a bűnben, de mihent az Isten eszébe jut, avagy az Istennek valami hatalmát látja, mint e pásztorok látták az ő fényességét, — megemlékeznek az ő cselekedett, bűnökről és el rettennek, mint Ádám Paradicsomban és Péter apostal az hajóban. Luc. V. Ezt kedig nem oknélkül mívelte az Ür Isten, hogy az ő híveinekis oly világosságval mutatta meg magát, hogy kiből meg rettenjenek, mert meg akarja a bűnt esmertetni és magokat meg alázni. De a mellett az örvendetes vígassággal környül fogta őket, azaz a Vigasztaló. rettenés után meg vigasztalja, a mint a Gábriel angyal szóla a pásztoroknak mondván: Ne féljetek, mert íme hirdetek tinektek nagy örömet, mely mind az egész népé leszen, mert született tinektek ma idvezítő, ki az Ür Krisztus Dávidnak városában. Ez igék által az Istennek Lelke úgy világosította meg az ő elméjeket, hogy nyilván meg esmérnék az Istennek nagy jó akaratját és irgalmasságát a bűnös emberekhez. És noha egy élőbe meg rettentekis, de ismeg meg vígasztaltattak és meg örvendeztettek Kiből hogy miis szép vígasztal ásókat vehessünk, rendvei igénként lássuk meg vígasztalásának értelmét. Monda az Angyal: Ne féljetek. Mintha azt mondaná: Jó pásztorok, tudom, hogy a ti nagy sok Mindenik igéjé• ' ,, - , nek értelme. bűneitek most mind eszetekbe jutott tinektek, es az ellen az Urnák haragjátis félitek. Mert látván az ő nagy dicsőséges világosságát azt állítjátok, hogy Isten a ti bűnötökért ezentől el sillyeszt benne-