Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - I. DIÁK.

szándékkal való bosszút iniuriának nevezte. Ez lelek nem érdemlik az irgalmasságot. (P. V.XÜJ2.)

1 Ez a politikai kísérlet azonban csak folytatás nélküli epizód marad életében. Már bécsi prédikálására is az Úr Isten izgatta, erővelis és diákkora végén újból meghallja az Isten parancsszavát: nyolc esztendő után nódita Isten prédikátorságra, tusakodván ellene ... (P. V.hhhhij.) A humanizmust tehát legyőzte benne a reformáció! Bornemisza Péter isteni küldetése tántoríthatatlan tudatával — nyilván 1564 táján — végleg visszatér hazájába a megújhodott keresztyénség prédikátori szolgálatára. 1 Kecskemét városa egész felerészét, amely a nótáztatott Patócsyaké volt, Ferdinánd 1558-ban titkárának Listhy Jánosnak adományozta. Ez ellen óvást emelnek 1560-ban a leleszi konvent előtt s többek közt egy Koztovyth Horváth György birtokossága ellen is tiltakoznak, akiről a fenti idézetben nyilván szó van. (Hornyik: Kecskemét város története, Kecskemét 1860, I. rész 223, 226. 1.) — Egy Horváth György casteílanus ac prefectus Castri Rezj. (Szalay Á.: 400 magy. levél 214. 1.)