Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - V. SZEMELVÉNYEK. - b) igehirdetéséhez.

taíik, mint az előtt, kiket csak külső jelnek belső erő nékül hirdetnek. Sokan két felé sántáinak, az papi ceremóniákat féltekbe és hasokért oltal­mazván. Nekik idvösségeket foltos hittel várják, az Krisztus és az ő magok érdemében bízván. Az igaz és tiszta tanaitok a bűnnek dorgálói sok negé­lyesektűl meg útáltatik. Lassan lassan mind az Isten Igéjét, mind az sak­ramentomokat az emberek el unják, gyermekeket az katechizmusra nem taníttatják, prédikációra nem járatják, részegség, telhetetlenség, uzsora, tékozlás, fertelmesség, testi kévánságoknak betöltése nőttön nő, az isteni és atyafiúi szeretet meghidegedett. Ez okokért félő, hogy ismét az Isten az ő mennyei kincsét az ő drága Szent Igéjét el ne vegye és lelki éhséggel ez világot meg ne verje, mert az ebnek a szentet és a disznóknak a drága gyöngyöt nem jó vetni. Matth. 7. És így az hála adatlan világ az ő bűnének méltán való büntetését veszi mostis. Annak felötte az utolsó ítélet napján meg hallja az ítélő bírónak röttenetes szentenciájátis, hogy kik az átokba maradtak, azok menjenek mind az örök tűzre. Matth. 25. Ezzel ha nem mindenek gondolnakis, de válnak némelyek, kik az Krisztus szavára fel indulván, ez után áhítatosban imádkoznak és az Isten Igéjét nagyobb öröm­mel fogadják, kiben helyheztetik minden bódogságokat. Kire ő szent Fel­sége segítsen bennünket az ő szerelmes Fiáért Szent Lelke által. Ámen. (Fol. Post. CCCCCXXXVb.) A. mi sakramenlumunk baszna. Isten mais magát köti mi nekünkis az mi keresztségink mellett, kiben ujonnanis születünk, Szent Fia vére által meg mosogatván és Szent Lelkével meg tisztítván bennünket, kibe bizonnyal tökéletesen mégis ma­rad, ha miis azokba bízandunk, a miket ígért az ő szent pecsété és jele mel­lett Szent Fia által. Azért ha meg becsüljük ez világi fejedelmünknek egy kicsiny viaszos pecsétét, kin az ő képe és neve meg vagyon, egy kevés földi jószágunkért, mennyivel inkább illik meg becsülnünk az élő Ür Isten­nek hozzánk való nagy irgalmasságának és sok drága ígérétinek pecsétit, az keresztségét és az Ür vacsoráját. Kik untalan emlékeztetnek az Istennek ígéretireis és indítnak az ígéret szerint való bizodaiomra. És minek utána újonnan születtetünk az keresztség által, immár éltetünkis és nevekedünk az örök életre az Ür vacsorája által, hogy naponként épüljünk minden mennyei jóban, míg juthatunk azon dicsőségnek épségére, kibe vagyon az mi Urunk Jézus Krisztus. Mert az Istennek sakramentomi nem csak külső emlékeztető jelek, hanem oly eszköziis Istennek, kik által Szent Léleknek cselekedetiből meg újít, meg elevenít, és újonnan szül az örök életre. (Fol. Post. LVIIb.) Keresztségünknek és az Űr vacsorájának haszna. A mi körösztségünknek és az Ür vacsorájának legfőbb haszna csak ez, hogy azok által szüntelen serkentsük miis szívünket és erősítsük bizo­dalmunkat az Ür Istennek édes atyai ígéretiben, melyre valamennyiszer igyekezünk, az Ür Istenis mind annyiszor Szent Lölkének általa segít ben­nünket arra a szent jelekkel együtt. De ehhez, hogy jobb módod lehessen, és szüntelen mint lehessen ez, ím tanácsot adok róla.

Next

/
Thumbnails
Contents