Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - V. SZEMELVÉNYEK. - b) igehirdetéséhez.

ket. Méltán mondhatjuk azért miis: Boldogok az szemek, melyek látják, a mit mi látunk és boldogok az fülek, melyek hallják az mit mi hallunk. És bizonnyal mondhatjuk, hogy az mi atyáink közül sokan kévánták volna hallani az mit mi hallunk és nem hallották. Sok nemesek, polgárok, urak, királyok jószágokat, fejedelemségeket el hagyván avagy klastromba röjtöz­tek, avagy nagy messze zarándokoztak az szentek tetemit meg látogatván, kik mind azt keresték, a mit mi itthon az Bibliában meg találunk: lelkünk­nek Istenben való nyugodalmát. Ezek kévánták volna azt hallani, amit ml hallunk és nem hallották. Mert ő nekik az régi el tévelyedett papok, ba­rátok szentek csontjait, sőt azok neve alatt akár mely latroknak avagy barmoknak csontjait mutogatták. De most nekünk az Isten Igéje Keresz­telő Jánossal együtt- mutat csak egyedül az Jézus Krisztusra, hogy ő az Istennek Báránya, ki el veszi ez világnak bűnét. (Joan 1.) Kinek vére meg tisztít minden bűneinkből. (I. Joan 3.) Kinél több ég alatt nincs, kibe id­vözülhetnénk (Actor 4.), semis szükség, mert egy ember által jöve a bűn (Roman. 5.), és elég volt egy ember az meg váltságrais. Boldogok azért mais azok a szemek, a kik őtet ily képpen látják, és boldogok az fülök, a kik őtet ily képpen hallják és meg fogadják. Melyben való bódogságunkat hogy mégis nyilvábban esmérhessük, ím elő számlálom az pápai setétségben való boldogtalanságinkat. A pápai setétségek ellen fel támadott világosságokról. Az pápások régen és mais így tanyítnak: Hogy jóllehet a Krisztus nyitja meg a mennyországnak kapuját, de azt mi cselekedetinkkel érdem­lenűk. Kik imíly formán szólnak, hogy: Az hit viszen az örök életnek útára, az reménség kedig által viszen rajta az sok háború alatt, de a sze­retet ugyan be viszen. De az Evangelium éppen csak az Krisztusnak tulaj­donítja mind eleit, utolját üdvösségünknek, mind az utat, mind az be mene­telt, Krisztus mondása szerint (Joan 14.): Én vagyok az Üt, az igazság, az élet, senki nem megyén az Atyához, hanem csak én általam. Az pápások kételkedtetnek az te idvösségedben, midőn nem eresz­tenek csak egyedül a Jézus Krisztus érdemében való bizodaiomra, hanem niagad méltóságátis kerestetik. De most ezt halijuk az Isten Igéjéből szent Pál tanyítása szerint, hogy azért vagyon ingyen hitből az idvösség, hogy bizonyos legyen az ígéret (Roman 4.), mely ígéretbe való hit oly nagy dolog, hogy bizonnyal az által meg adatnék az örök élet. Ha ki kedig az Isten ígéretiben nem hinne, arról szent János azt mondja I. Joan 4., hogy az hazuggá tenné az Istent, azért méltán el kárhozik hitetlensége miatt. Bódog fülök azért azok, kik ezeket úgy hallják, hogy az ő szívekbe bizo­nyos hittel ragaszkodhatnak az Istennek ígért kegyelméhöz, az Jézus Krisztus érdeme által, és meg menekednek a pápának afféle lelki csigázá­sitúl, az kivel bizonnyal nem hagyják hinni bűnünk bocsánatját, sem bi­zonnyal várni örök életünket. Az pápások purgatóriumotis prédikáltak, kiről azt hirdették, hogy senki el nem kerülhetné az üdvözülendők közülis, hanem előszer annak tü­zébe meg kellene tisztulni, kinek tüzéhöz képest az mi e világi tüzünk csak oly volna, mint az írott tűz. Ez ellen immár most az Isten az Evangélium­ból azt hirdetteti, hogy több tisztulásunk nincs az Ür Jézus Krisztus véré­nél, és az minden bűnökből tökéletesen meg tisztít. I. Johan. 1.: És bódog

Next

/
Thumbnails
Contents