Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - IV. ÉNEKEK.

Idvözlöm én, jó anyám, lelkedet, Idvözlöm én testedet, méhedet, Meg bódogult te emberségedet. Nagy hitedet, cselekedetedet. Sok keserű én nagy kínaimban, Én velem lől az én halálomban, Azért mostis én bódogságomban Részeltessél mindennemű jómban. \mé ez nap vedd áldomásomat, Áldomással az én országomat, Vele öszve én bódogságomat, Bódogsággal tulajdon magamat!" Bódog anya, szent anya Mária, Ügy vigadoz, hogy ezeket hallja, Szent Fiának mely igen hálálja, Hogy országát ő magával adja. Jézus Urunk az apostolokat, Ám meg áldja, mint szent polgárokat, Kik ő érte el hagyták marhájukat És szenvedtek háborúságokat. Láss, az után áldja mártíromokat, Kik ö érte vöttek nagy kínokat, Meg ölették az hitért magokat, Szenvedtenek mártíromságokat. Igazakat, az konfesszorokát, Kik tettének nagy sok lelki jókat, Tartottanak pönitenciákat, Igaz hitért meg áldja azokat. Ezek után áldja az szűzeket, Tisztaságban őtet követőket, Kik tartották testeket, lelkeket, Szüzességben, utálván bűnöket. Te meg- áldod Jézus özvegyeket, Kik tartottak rhindenhöz kegyességet, Halálodról emlékezeteket, Imádságba sok tisztességeket. Igazságban jól élt házasokat, Kik tartották parapcsolatidat, És éltettek meg nyomorultakat, Igaz hitért meg áldod azokat.