Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - IV. ÉNEKEK.

Az ítéletről. Az konkolyos búza példázatjának magyarázatiából. Ad notam: Mikor Isten ez világot teremte. (Mutató.) Versfők: Homo ama et adóra et honora jdominum Deum tuum, creatorem ceii et térre, cui honor et gioria et graciarum accio ab omni creatura visibili et invisibili, ceiesti et terrestri, mortaii et inmortali per omnia eterna et infinita secula secuiorum. Amen. (202 versszak = 808 sor!) 317. Ilyen módon az gonosz sátánok, Mint éhező erős oroszlánok, Avagy penig dögletes sárkányok, Lélek ellen lesznek mint tolvajok. Az pokolból őkis el ki jönek, Országokra mind el futnak, mennek, És valahol kárhoztakat lelnek, Nékik valót mindenütt fel szednek. Régtűi fogva nagy sok pogányokat, Zsidókatis, hittűi szakadtakat, Mind fel szedik az sok hamisakat, És halálos bűnben meg holtakat. Viszik őket mind az nagy szérőre, Olivétnek hegynek mezőjére, Jósafátnak nagy széles völgyére, Meg cséplésre és az ítéletre. Me/y nagy rútok az kárhoztak lesznek, Mert dohosak mint ördögök lesznek, Nagy feketék mint holt szenek lesznek, ö képekben mint ördögök lesznek. Az Jézusnak színét őkis látják, Bánatjokra lészen, hogy ezt látják, Mert el vesztek ők már, mind jól tudják, Istenségét penig nem láthatják. Christus Urunk ám meg keresteti Az keresztfát és oda viteti, Az szegeket és ő koronáját, Az láncsátis mind oda téteti. Christus látván sidók el ijednek, Keresztfátúl nagyon meg röttennek, Mert azt látván ők meg emlékeznek. Hogy Krisztuson ők halált tettének.