Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

FÜGGELÉK, - IV. ÉNEKEK.

ÉNEKEK. Cantio optima. Nota: Mindönö(k meghallják és jól megtanulják) Siralmas énnéköm tetűled megváltom, Áldott Magyar ország, tőled el távoznom; Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Az föl földet bírják az kevély nímötök, Szerémségöt bírják az fene törökök. Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Engömet kergetnek az kevély nímötök, Engöm környűl vettek az pogán törökök. Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Engöm el untattak az magyari urak, Ki ízték közölök az egy igaz Istent. Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Legyön Isten hozzád, áldott Magyar ország, Mert nincsen te benned semmi nagy uraság, Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! Ez éneköt szörzék jó Husztnak várában, Bornemisza Pétör az ő víg kedvében, Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom! 1553—56. táján.