Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - IX. SUMMA.

megint az ördög incselkedésének tartja a hívő lélek és kapaszkodik Istennek kijelentett kegyelmébe: a Fiában lett bűnbocsánatba. — Az Isten iránti bizalom hozza magával, hogy az általa rendelt felsőbbséget még akkor is el kell viselni, ha a gonosz szolgálatában áll, mert akkor nyilván megérdemelt büntetés vagy próba az a hívőkön. Az ördög és a világ kísértetei elleni harcban a hívőt a kegyelmi eszközök erősítik, az Isten ígéje és a szetnségek: keresztség, úrvacsora. Az úrvacsorában Krisztus valóságos testét és vérét veszi a kommunikáns, az Isten ígéje pedig oly nagy érték, hogy annak megvetése, nem-hallgatása nagyobb bűn gyilkosságnál, rablásnál, vagy a tízparancsolat bármelyike megszegésénél is, mert ezek mind amabból erednek. Azért a hívő ne vonja meg magát a „községtűi," mely az íge hallgatására es szentségek kiszolgáltatására rendelt tiszta helyen purisztikus keretben végezze a maga közös Isten-tisztelését. Világszemlélete theocentrikus. Az élet minden jelenségét az Istenhez viszonyítja és a hívő ember látásával ismeri fel jutalmazását, büntetését az emberek jó vagy balsorsában. Ennek a theológiának lutheri jellege nyilvánvaló. Nemcsak az úgynevezett váltanokban, mint az úrvacsoráról, predestinációról, felsőbbségről vallott felfogásban, hanem egész eszkatológikus beállítottságában, ördögtudatában, krisztológiájában, az Igéhez való viszonyában is. Egy remélhetően meginduló részletkutatás számos érdekességet deríthet még ki arról, hogy milyen közvetítésekkel jutott el Bornemiszához a reformáció atyjának mind e tanítása. Lutherrel nemcsak theológiája, hanem egész habitusa feltűnő kongenialitást mutat. — Mivel személyes érintkezés köztük lehetetlen, (Luther 1546-ban halt meg!), a közvetítőt valahol a vittembergi-filippista vonaltól távol eső kimagasló Luther-tanítványok között kell keresnünk. A kálvinizmussal szemben való tudatos, mégis sajátságosan csendes szavú elhatárolódása, liturgiaellenessége Württemberg felé vonja tekintetünket. — Kétségtelenül kimutatható azonban élete delén a Konkordia Könyv szerkesztőivel való irodalmi kapcsolata. Személyisége. Bornemisza theológiája életét is jelenti. Abban a harcban, amely Krisztus országa és az ördög világa között folyik, önma-