Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I I . R É S Z . - IX. SUMMA.
Sajnos, élete utolsó négy esztendejéről megint alig tudunk valamit. Abból, hogy 1580-ban kész volna a teljes Biblia kinyomatása érdekében Sáros várába költözni, ha Rueber János főkapitány ezt megnyitná számára, joggal következtethetünk arra, hogy superintendensi tiszte sokat veszített jelentőségéből. Tevékenysége a helyi igehirdető szolgálat mellett mintha már csak könyvek kiadására szorítkoznék. Amellett fokozott támadásokat kell kiállania mind neki, mind patrónusának az állam hatalmi eszközeivel egyre inkább élő katolicizmus részéről. Nyomtatóműhelye négy álló esztendeig dolgozik a postillák második, rövidített kiadásán, de. közben kalendáriumot és perikópás könyvet s bizonyára egyéb, némi jövedelmet jelentő kiadványokat is bocsát ki. — A felső körök nem fordultak el tőle: Máriássy Pál az atyafiságot tovább ápolja, Kapi Ferenc sem lesz hűtlen régi tanuló pajtásához, Bánffy László haláláig támogatja s özv. Krussith Jánosné Pálffy Katalinban még újabb fautora is kerül. — Lelkipásztortársaival azonban érezhetően megszakad kapcsolata, bizonyára az Ördögi Kísértetek miatt. Különösen régi fegyvertársával, semptei utódjával, Sibolti t")emeterrel szemben érez mindhalálig komoly neheztelést. Utolsó éveinek nagyjelentőségű alkotása volt énekes könyvének összeállítása és kiadása (1582). Azután megérhette még az egykötetes temérdek fólió postillájának megjelenését. Röviddel ezután, 49 éves korában örökre letette fáradhatatlan kezéből a tollat. Harcban töltött életének alkotásait nagyrészben elseperte az idők változása. Előbb a kálvinizmus kezdte ki művét, azután az ellenreformáció hódította el sorra az általa misszionált főrangú családokat. — De megmaradt könyveinek legnagyobb része s azok hirdetik századok múltán is azt az ügyet, amelyért élete ellobogott, azt az odaadást, amellyel ez ügyet szolgálta, azt a rendkívüli szellemiséget, amellyel szolgálatát betöltötte és azt az emberfeletti munkabírást, amellyel szellemiségét nemzete közé szórta. Utóbbira szellemesen jegyzi meg egy múltszázadi méltatója, 1 hogy egymaga többet írt, mint azóta az ország valamennyi evangélikus püspöke mindösszesen. 1 Bauhof er György: Geschichte der ev. Kirche in Ungarn. Berlin 1854, 118. lap.
