Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - IX. SUMMA.

három esztendőt. A nálánál alig két évvel fiatalabb Balassi Andrással kapcsolatban még fény derülhet erre az időszakra. A magyar történetírásnak pótolnia kell azt a mulasztását, hogy a Balassiak történetét mindeddig nem dolgozta fel, s akkor Imre vajda körül talán az udvarló diákról is megtudunk egyet-mást. De Kapi Ferenc élete is hozhatna még némi világosságot. Akárhol töltötte is ifjúságát Bornemisza, bizonyos, hogy ez az idő alapvető hatással volt reá. A reformáció lelke itt érintette meg, a haza sorsa felett itt tanul bánkódni s itt sajátítja el a felsőbb körökben való mozgásnak és fellépésnek módját is. Feledi Lestárral való kalandja Kassán éretlen diákos csínytevés volt, de tanúságos és jellemző. Aki a város leghatalmasabb emberét, király képét, katonák vezérét a kemence megöl síri hangon, talán lepedővel nyakában, vagy ragasztott szárnyakkal ijeszgetni meri, — azért, mert fakép előtt látta imádkozni, — annak már telítve van a lelke bizonyos meggyőződésekkel. Bálványimádó babonának tekinti a faragott képek előtti térdhajtást s a babonásnak tartott embert babonáján kérészül próbálja megrémíteni, illetve jobb belátásra bírni. — Elszámította magát s megérdemelte, hogy meglakoljon érte. Az ilyen rossz .tréfák diáktanyáknak zugában születnek és nem méltók az Evangélium terjesztésére. Hogy azonban a méltatlan módszer mögött komoly és szentnek tartott indító okok húzódtak meg, bizonyítja .az a tény, hogy érett korában is szívesen meg-megemlékezik ez „első mártíromságáról." Külföldre indulásának indítékait s huszonegy esztendős életének lelki világát elevenen tükrözi búcsú éneke: Siralmas énnéköm te tűled meg váltom, Áldott Magyarország, tőled el távoznom. — Vájjon s mikor leszön jó Budában lakásom. Kisír belőle nemzete feletti bánata, kevély németek és fene törökök miatti keserve; határozottan úgy érzik, mintha Ferdinánd pápás németjeivel lett volna csak imént ütközése s az akkor még Izabellának hódoló Huszton talált volna nem éppen túlságosan marasztaló menedéket, amiért sírva-vigadva készül deáki vándorútjára. Külföldi évei nagyobbrészt homályban maradnak. Olasz útjánál feltételezhetjük, hogy valamely előkelő magyar ifjúnak lehetett szolgáló diákja vagy felvigyázója, mert Pádua főleg