Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VIII. IGEHIRDETŐ.

jának (kultúrprotestantizmus stb.), mint a szemben állók megnemértésének. Humanizmus és keresztyénség végső gyökerében ellentétes élettartást jelent. A humanizmus a humánumnak, tehát az embernek és világának autonómiáját vallja és munkálja, a keresztyénség pedig theonómiáját. — Az egyik az embert és nemes alkotásait tekinti legfőbb értéknek, s olimpuszát is mintegy önmagából vetíti ki önmaga fölé normának és ékességnek. A másik az Isten abszolút felségétől való függést, s az Ádámban megromlott embernek a Megváltó Istenfiúban nyert kiengesztelődését hiszi és vallja s a váltságban lett megszentelt új életre indít. Ez a két ellentétes élettartás állandó mérkőzése közben időnként egyességre próbál lépni egymással. Ennek az egyezkedésnek lehetnek jóhiszemű rajongói és lehetnek képmutatói, azonban minden körülmények között az abszolút igényű keresztyénség megrövidítését eredményezik. A reformáció, elsősorban Luther Márton a theonómia totális igényeinek érvényesítésére törekedett a világgal szerinte veszedelmes egyességre lépett pápasággal és a különféle skolasztikákban régóta aristotelesi alapokra helyezkedett középkori gondolkodással szemben. — De azért maga sem szabadul meg teljesen a korszellemtől, amely éppen Melanchthonban tipikusan humanisztikus szellemiséget állít a vittembergi fókuszban Luther mellé. A Praeceptor Germaniae befolyása Magyarországra szinte felmérhetetlen. Itt a renaissance-nak Mátyás király óta a felső körökben az eddig általában felismertnél jóval nagyobb hatása volt. Nemcsak a főpapok, de főúri udvaraink is, s rajtuk keresztül a szervitorok széles rétegei szívták magukba, illetve árasztották a többé-kevésbbé szekularizált humanista szellemet. (Innen van az, hogy a magyarság olyan különösen hajlamos Lutherrel szemben Melanchthon tálalásában fogadni a reformáció tanítását.) Bornemisza bizonyára ilyen felvilágosodott humanista, antiklerikális udvar levegőjéből indul a kassai diákságba, s Bécsben ugyancsak főleg ezzel a szellemmel találkozott, amint ezt az életrajzi részben tüzetesebben fel is tártuk. Padua s általában Olaszország meg éppenséggel csak ebben a vonatkozásban érdekelhette. Ennek a reformáció által már befolyásolt humanizmusnak