Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VIII. IGEHIRDETŐ.

ről ebben a török- és németdúlta magyar világban, még ha az Ige szavai szerint nem is e világból való. Semmi sem tapasztalható nála abból a sajnálatos szakadásból, mely a tan, hit és élet egységében később bekövetkezett. A három nála elválaszthatatlan exisztenciális egységet képez s bizonyára egységes volt igehirdetésének kortársaira gyakorolt hatása is. Szemléletessége. Ennek az életegységnek és életközelségnek egyik jellemző megnyilatkozása leírásainak szemléletessége. Cirenius méltóságát a karácsonyi történetben pl. imígy magyarázza: Syria mind Sidó országot s mind Galileát be fogta vala. Azért Cyrenius ott a földön olyan volt, mint császár után most a Budai Bassa; kihez hallgat Erdély és a moldvai vajda és békék. Azonképpen Cyreniushoz hallgattak Heródes király, Archelaus és a fő fő tiszttartók. (P. I. CLXXIII1.) Amint most az mi Magyar országunkat török császár bírja Konstantinápoly hoz és adóját oda viteti, így azokis az ország adóját Rómához vitették. (P. V. 265b.) József és Mária Bethlenembe, az ő vármegy éjek városába, székibe mennek, hideg időben. (P. I. CLXXI, Fol. P. XXXV.) A bethlehemi pásztorok nem tunyaságra és részegségre adták volt magokat, mint a mi hajdúink, hanem éjtszakais virrasztván vigyáztak az ő nyájaikra. (P. I. CCVII.) Názáret—

Bethlehem távolsága közel 15 magyari mély földet tött. — A poklosság hasonlatos a francuhoz. (P. II. 158b.) Júdás harminc pénze egyenlő 300 koronával, azaz 360 magyar forinttal. (P. II. 673b.) Az istentelenek mint az kenyeret az ebnek, úgy hagyigálják egymásnak a Krisztust. Pilátus Heródeshöz, Heródes Pffátushoz küldözi őket, kik egy pénznyi kárt nem akarnak vállalni egymásért és e világi jószágok és marhájok miatt gyűlőséget űznek, de Krisztust, mint haszontalan embert ugyan hagyigálják egymásnak. Óh, ki sok urakba, polgárokba, falukba és városokba találod, mely igen sok pörpatvarral falja ez világ marháját és azt nem engedheti senkinek, ha kedig az Isten Igéjét ellensége kévánja ő tűle, azt nagy könnyen oda engedi. Karaján: így pápa és az császárok, sőt sok féle szerzetes barátok, noha egymást szidják és rágalmazzák, de a Krisztus kergetésére meg barátkoznak. (P. II. 680.) Mert mint hogy amely ember a nap fényét ha felettébb nézi, meg vakul, így az Isten felségétis aki felettébb értekezi, meg bolondul. (P. I. CIXXXIIII.) Mi közöttünk nincsen oly jeles hitű keresztyén, akár mint dicse-