Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VII. TANÚ.

Az egész világ végső veszedelme előtt háborúságok indulnak. Mi köztünk az keresztes és az Mohácson való had röttenetes volt. Csak mi éltünkbenis 1540 esztendőtűi fogva török és magyar között Magyar országnak minden részeibe számtalan hadakozások lőttek és lesznek. (Fol.P.DCVb.) — Magyar ország tekereg és pironkodik minden nemzet előtt. (P. V. 2//iij2.) — Míg virágába volt, nagy híres volt. De immár az két tar császár között, török és német között, kopaszon maradt. (El közelgett az ítéletis,mert fotta fele inkább gyühösködik az ördögis.)(P.V.447) Lám Zsidóország 2077 eszendő múlva elpusztult. Nemde így járt-e Magyar országis. Kinek sok erős várait mikor látjuk, fejünk csóválva süvöltjük és óhajtva mondjuk: Vaj, jó régi Magyar ország. — Immár féltem az lelki ostortúlis, mert azon gonoszságát látom nekiis, az ki sidóságban volt! (Fol.P.CCCCCIIII.) Nemzeti bűntudat. Lelkét eltölti a töredelem, amellyel meglátja népe nyomorúságának okát: elpártolt az ország Istentől! A mi magyar nemzetünkis hasonlóképpen kezde járni mint a zsidó nép, mert őketis sovány Skítiából nagy bőv eleségű Pannoniára hozá az Úr Isten, kit mindenféle jókkal bővségesen meg áldott vala, annak fölötte az ő Szent Fiának esméretireis téríté, Szent Igéjét tisztán, igazán sok jámborok által hirdettette. De nagysokan annál inkább meg keményedének ellene, hova inkább terjeszti akaratját. Azért ő Felségeis mindkétképpen kezde bennünk rontani: Országunkat egy felől török, más felől németek rontják, az ő Szent Igéjét sok eretnekség el burítják, az igaz tanyítók el szűkölködnek. (Fol.P.CCCCCIVb.) A próféta szavát a nemzetre érti: Kevélyek valának és utálatosságot cselekednek vala én előttem. Ezokáért meg verem őket, mikor eszembe vöttem volna. — Bizonyára azért veszett Budais Esztergommal, Fejérvárral, Lippával és mind az több várasok. (P. IV. 36b.) Valaki akár mi féle bűnnek heverészik, soha el nem kerüli, hanem őkis meg veretnek, mint Ádám, mint az vízözönbeliek, mint Sodorna, Jeruzsálem, Magyar ország. (P.V.36.) így az Isten el utált minket a mi sok fertelmességünkért és felette igen meg haragudt..., Sodomát, Jeruzsálemet, Budát mint vesztötte. (P.V,218b.)