Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I I . R É S Z . - VII. TANÚ.

nát és bűbájt érthetsz az hitetlenektűi, — kinek veszedelmire Isten ugyan rajok bocsátja az ördögnek csudatételét, hogy egy kis nyereség miatt örökké el vesszenek. (P. III. 15, v. ö. Fol. P. CCC(L)XCIIIb.) Bűvölés és bájolás, midőn valaminek oly erőt tulajdonítunk, kit Isten nem arra röndelt. Ezekis sok száz ezer félék az balgatagok között. Mert ételbe, italba, úton járásba, haza jövésbe, tanácsba, fűtésbe, főzésbe, kapálásba, kereskedésbe, születésbe, keresztelésbe, az Ür vacsorájába, halálba, temetésbe és minden nagy és kicsiny dologba sok ezer bűvölés, bájolás, superstitio és hamis vélekedő erősség vagyon. Mint ha ki vízbe hal, tányérra viasz gyertyát gyújtsanak és ott meg aluszik, ahol fekszik. Ha ki keservesen siratja meg holt emberét, földet vetnek az nyakára, hogy hamar el felejtse. Ha az kis gyermeknek első foga kél, az apró gyermecskékkel tombolva kenyeret rágassanak, hogy erős foga legyen etc. Ez félékről sokat írtam a Negyedik Részben az Ördögi Kísértetekről. (P.V. 196.1.) Ezek közül (P. IV. 856.) a legismertebb az a nyolc bájoló imádság csúz, fejfájás, torokfájás, igézet, öklelet és giliszta ellen, amelyet Lethenyei Pál jegyzett le 1577-ben Mácsédon a boszorkánysággal és bűbájossággal foglalatos Tardoskeddi Szerencse Benedekné ajkáról, amikor ördögétől megszabadította. (P. IV. 805—809.) Szerencse Benedekné. /577. esztendőbe vala egy oskolamesterem, Lethenyei Pál, kit az után Isten lelki pásztorságra híva és ki bocsátám Mácsédra és több igen meg vakult falukra. Azok közt valának egy níhány ördöngősek, kik elein sokképpen káromlották az ő tanyítását. Végre esztendő múlva találkozik egy asszonra, kit híjtak Tardoskeddi Szerencse Benedeknének. Ezt mikor egyszeris, másszoris feddené bálványozásáról és bűbájosságáról, és magába gondolkodnék az hallott Isten Igéjéről, egy éjjel kezd imádkozni térden állva az ő szokott imádsága szerint. És látván az ördögök, hogy el vágyódik tülök, rajta termének és kezdik röttenteni és kínozni, ki miatt nagyokat sikolt és kezd erősen könyörgeni, vinnéd az prédikátorhoz. Sok dolog volna meg írni, egy níhány hétig mint kínlódott, és az ördög mint fogta meg fülét, nyelvét, hogy ö maga se hallhasson, se szólhasson, hanem az ördög szólt ki belőle. Ki sokképpen csúfolta és felelt az prédikátornak. Ki csuda álnokul imeztis kérdte: Melyik az Isten könyve? Amaz mutatá az Ó- és Üj Testamentumot és monda arra: Nosza hát, ha jó prédikátor vagy és bízol tudományodba, tödd fejemre és olvasd, lássa, ha ki űzhetsz-é? De az azt felelte: Nem veszesz arra. Tudom én, mint tört meg téged a mj Urunk Jézus Krisztus, és az ö névébe szólok te wked,