Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)
I . R É S Z . - I. DIÁK.
volt buzogánnyal, mivel hogy intetted volna űtet, hogy a faképek előtt való imádkozást el hadnája. .. (következik a fenti történet az 1578-i postillából) ...De miért nem mondod meg, mint voltának mind ezek? Én hiszem, nekem tartottad, hogy én mondjam. Annak okáért ím meg mondok egy darabot benne: Angyallá tötted volt magadat és nem tudom, a kemence megé-e, vagy valami egyéb sötét suttomba el rejtezvén, mintha angyal volnál, úgy kezdtél neki nagy szép vékony szóval valamit olyat prédikállani, melynek általa el akartad hitetni az keresztyéni hittűi. Amaz egy először, úgy mint éjjel sötétbe, meg rémült, annak utána eszébe vövén, hogy aki szólana, nem mennyei nyelven és nem isteni dolgokat szólana, kezdé gondolni, hogy nem angyal, hanem valami csalárd lehetne. Meg kerese azért, kivona a suttómból, érdemed szerént keményen meg dörgöle és tömlöcbe vettete téged. Honnét mint szaladtál ki, te magad tudod. (Telegdi: P. II. 201.1.) Bornemisza Fóliópostillájában (1584) egyetlen szóval sem cáfolja Telegdi elbeszélését, de utolsó mondatjára mintegy feleletül kiegészíti a következőkkel: Két hétig ült tömlöcben; és mikor az vereség után nagy kemény kínzásokkal rettentene az pápás kapitány, mondék fráter János barátnak: szólj mellettem, ő felele: Ha tűlem tanácsot kérdettél volna, itt nem volnál; de Iám, azt mondod, hogy Istentűi vagy, azért az az Isten szabadítson meg. Ez szóra nagy keservesen sírván az fogházban, mihent fel kelek az imádságról, ottan meg mutatta Isten, hogy kellene meg nyitnom az vas ajtót. (Fol.P.LXXIIIIb.) Ez a kaland, a mellett, hogy Bornemisza ifjúkori jellemére is rendkívül érdekes fényt vet, világosan bizonyítja korai állásfoglalását a reformáció mellett. A kassai evangélikusokat, kiváltképpen a magyar elemet, érzékenyen sújtotta a Ferdinánd uralmával (1552. jún. 14.) beálló katolikus reakció. János király idejében szerzett vezetőszerepüket újból elvesztik a németséggel szemben. 1 Folyamodásukban egy-két év múlva panaszosan írják a királynak: Iskolánk pusztán áll, mert egy német mestert hozának, mely német mester ki veré az magyar deákokat belűle. Most 1 Pedig Ferdinánd Izabellával folytatott alkudozásai idején 1552. ápr. 7-én külön kiváltságlevélben biztosította a magyar polgárságot szerzett jogainak tiszteletbentartásáról. (Tört. Tár 1889, 601. 1.)