Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - IV. SZORONGATOTT.

A halálról a naini ifjú feltámasztásáról szóló evangélium után beszúrt hét prédikációja az 1576-i, előbb tárgyalt pestises időben keletkezett s 120 levélnyi terjedelmű. Valóságos enciklopédiája a XVI. századbeli ember halállal kapcsolatos problémáinak. Ezeket nem oka nékül írtam ennyi bőv szóval: Hogy mint egy tükörben előtted lennének, micsoda vigyázásodnak és vitézségednek kellene lenni egész életedben. Azért ezeket nem csak egy héten, hanem untalan olvassad és szívedben forgassad, mind magadnak, mind'másnak tanítására. Énis fő képpen én magamért írtam. De immár ím veletekis közlöttem. Kiváltképpen kedig halottas háznál, hol egyik, hol másik prédikációt olvassátok meg. (P. IV. 353.1.) Folytatását is ígéri és adja is az V. kötetben. Bornemisza sorsára végzetes jelentőségűvé a harmadik toldalék lett, amely e könyve végét, helyesebben bőséges utolsó harmadát teszi, nem kevesebb, mint 283 levélen: „Prédikációk" nagy sok csudálatos kisírtetekről.

1 E mű nemcsak a magyar irodalomnak, de az egész világ keresztyén vallásos irodalmának is páratlan alkotása. — Egy nagy központi élményből fakad: az ördög emberfeletti kísértő hatalmának személyes megtapasztalásából. Midőn az Negyedik részhez kezdettem volna, támaszta reám Isten titkon való ördögi kísérteteket, kiket csak igen kevés embernek mondtam, de azoknakis nem minden részét. Azok rajtam lévén, készeríttettem írnom az ördögnek sok féle kísírtetiről; de oly iszonyúk jutának eszembe, hogy félve írnám és sírva kérném az Istent, bízná másra az féle írásokat. De hova inkább igyekeztem le nyomnom, annyival inkább nőttön nőtt és öregbedett rajtam a sok kísírtet, kik miatt nem lön mit tennem, hanem akaratom ellenis nagy pironkodva ki kelleték ez világ láttára bocsátanom, hogy azból,— kinek szeme volna, — úgy nézné undokságát, mint egy Basiliskus az tükörbe. (P. V.hhhhij.) Célja vigyázásra inteni minden embert, bölcset, jámbort, erősét, együgyűt egyaránt, hogy résen legyen a kísértővel szem1 Ennek az anyaga, részben legalább, már több mint egy esztendeje együtt lehetett, mert a Négy Könyvecske karaján (III. 193 b.) ezt oivassuk: A kisírtetekről bőven nagy dolgokat találsz a Negyedik részében az én postaiamnak, 19. űrnapján pinkesd után.