Schulek Tibor: Bornemisza Péter 1535–1584. A XVI. századi magyar művelődés és lelkiség történetéből. Sopron–Budapest–Győr 1939. (A Keresztyén Igazság könyvtára)

I . R É S Z . - IV. SZORONGATOTT.

& sokatís sírtam miatta, 4e*az Úr, látván, hogy nem en kényemből míelem. meg szánt és viszont ezer képpen vígasztalt és erősített ellene. Kiből sokat használtatott az Ür másnakis. De ezbenis csuda mély az Ür Istennek az ö ítéleti és tanácsa: hogy nekiknek ezer féle hasznára és épületire lesz az ördög kísírtete, nekiknek védhetetlen kínjának kezdete. De mind ezekben igaz ítíletvel cselekszik a/. Ür, ki látja, mindennek minden dolgait és azokhoz illendő büntetéseket tud szabni. Nam malum, malo aptissimum. Ezt vedd eszedbe imez röttenetes históriákbólis. Itten közel Far kasdon /577. esztendőbe két embert röttenetesen kínozott az ördög. Az egyikhöz híjnak bűvös bájos asszonyt, azt úgy kínozta, hogy mégis öli és a miatt eljöttén az falu. Az másikhoz híjnak egy prédikátort, azból jövendőt mond az ördög és aztis meg mondta, most nem jöhet az prédikátor, mert iialottat temet és itt találjátok, de azért az után el jű. — Hogy oda megyén, az ember örül neki és kéri, hogy tanyítsa és bátorítsa. Az öidög más felől mást mondat vele. Mond az ember: Níha én magam szólok, de níha nem én, hanem más szól ki belőlem. Ügy tetszik, hogy jobb felől vagyon bennem, bal felől az szívem fele még nem éreztette az Isten. Sokszor igyekezik oda menni, de könyörgek Istennek és neki szólok, hogy nem megy oda, nem, és ottan meg tartózkodik. Mikor kedig ezből szól az ördög, jobb felől az szája félre ficorodott és meg mondta az ember: ö mondja ezt. Ezen az falu meg rémült és midőn az mellett hallották volna az prédikátor bíztatását, az faluis meg kévánta és az okkal fel indulván hozzám jöttek, hogy én bocsássak prédikátort közikben. Gondolhadd ezből is, minemű ítélettel eresszen az Isten még ily szörnyű nyavalyátis némelyre, hogy azból nekik el vesszenek az ő érdemek szerint, nekik meg rötteníenek, nekik mind magokat, mind egyebeket építsenek az szörnyűségek által. (P. IV. 802. sköv.) Mai, a sátán realitásában kételkedő, az Újszövetség démonűzéseit is legendának tartó átlagember ezekkel a történetekkel nem igen tud mit kezdeni s hajlandó őket a Huszár Gál varázsló emberének meséjével

1 egy kalap alá venni. De a pozitív hitű ember is nehezen igazodik el rajtok, s elsősorban okkult, spiritiszta manipulációkat gyanít. Pedig Bornemisza tudatosan távoltartotta magát minden effélétől, noha történt kísérlet arra, hogy médiumnak használják fel. Gróf Julius és az felesége Turzó Erzsébet arra kérnek vala engem, hogy én angyali látásból szólnék ő nekik. Az gróf egy 1 Huszár Gál mondta, hogy beszéllett egy emberrel, aki kígyóból ételt főzött és valaki azban ött, minden állatnak, madárnak, tyúknak, lónak, tehénnek az szavát meg értötte. — Históriát is beszélt róla, az tyúk mint szólt fiának, hogy farka alá bújnék és azon mosolyodott a szolga, ki titkon ött volt ura étkébe. Az verebeknekis mint hoztak követséget, hogy szamár el öntött egy zsák búzát az utón. — De én aztis ördögi praktikának vélem. (P. IV. 801 b I.)