Kovács Sándor: Luther szobra. Budapest 1938.

6 hanem az apostolé, aki önmagát áldozatul adja a győzelemért, de a győzelem reménye nélkül is máglyára lép; a gyermek bátorsága, aki elfogulatlan szemmel tekint a világba, mindenütt csak jót keresve; az anya bátorsága, aki »zíve vérével avatja szent hellyé a rábízott, általa rakott fészket."*) Szíve szerint gyűlöli a hazugságot, akár hízelgés, akár rágalom képében közeledjék feléje. Luthernek egész egyénisége benne van A keresztyén ember szabad xága c. müvének alapgondolatában: „A keresztyén ember nem él önmagában, hanem Krisztusban és felebarátjában, Krisztusban a hit, felebarátjábc\n a szeretet által, Vallási életének a hit a gerince; Isten nem gyötrődésünkért és bánatunkért kegyelmes hozzánk, hanem hitünkért. „A hit ereje által a lélek minden te h3 Krisztusé lesz, viszont Krisztus igazsága a léleké lesz." A kereszt és az Üdvözítő sebei ránézve az igazi erős vár, mely a bűnös embert megvédi az ősgonosz s a kárhozat, a halál ellen. Köz,életi erkölcsének örök fundamentuma a lell-\i ismeret, amelyben Istjem igéjét hallja s amelynek parancsát szakadosi-szíakadatlan követi nem csupán a wormsi gyűlésen, hanem egész életén végig. Szeretetének győzhetetlen erejével át akarja alakítani, meggyógyítani, az egész államot, társadalmat és bele akarja plántálni a szívekbe, hogy mindnyájan Isten képét és hasonlatosságát viselő teremtmények vagyunk, tehát testvérek módjára kell élnünk. Nem az anyagi hatalom szavával akarja újjáteremteni e világot, hanem a szeretet hatalmával, mely olyan mint a nap a világmindenségben, minden életnek éltető forrása. Az ő nemzeti és társadalmi programmja akkor világcsoda volt, csak századok multával részenként valósult meg, egy része még ma is megvalósulásra vár. Egyetemes vallási, erkölcsi, nemzeti és társadalmi reformátor; kiírthatatlanul ott él minden nemzedék lelki világában. Ellenfelei őt támadva az ő tanítását hirdetik; nem tudnak személyisége varázsától szabadulni; akaratuk ellenére foglyaivá lettek. Milyen legyen tehát az a szobor? Luther szobra nem könnyű feladat még a művészi láng* Iéleknek sem. Míg Kálvin az Institutio megjelenésekor teljesen kész, befejezett történelmi hős, akinek alakjából egyetlen lényeges jellemvonás sem hiányzik és sírba szálltáig ugyanaz marad, mint Isten keze által alkotott és saját lelkétől művészi gonddal tökéletes simára csiszolt szobormű, — Luther örök növésben levő fa, örök mozgó folyamat, amit csak egy pillanatra is megállítani meddő kísérlet volna. Ö úgy tűnik fel, mint égbe emelkedő hegycsúcs, amelyet emberláb még nem taposott s fenségével szinte porba sújt. *) Idézet egy régebbi előadásomból.