Virág Jenő: A Luther-rózsa (Budapest, 1937)

A Luther-rózsa jelentése

Mivel ez így van, azért várunk reá, vágyódunk utána (II. Kor. 5, 1—9.) és imádkozunk, hogy eljöjjön az ő országa. Mert mi el akarjuk nyerni azt a kincset, amelyre megkereszteltettünk és amelyről az Evangéliumból hallunk, azt a kincset, amelyért Krisztus vérét ontotta és meghalt (Tit. 2, 13—14.). ő megígérte nekünk, hogy egykor találkozunk, azért adta az evangéliumot s a jövendő beteljesülés jeléül a keresztséget és a keresztyén nevet. Semmi más nem hiányzik már, mint csupán dicsőségünk kinyilatkoztatása. Nagyszerűen fejezi ki Pál apostol I. Kor. 15, 42-ben: „Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban." Ezt mondja: testünknek a sírba való eltemetésekor hasonló történik ahhoz, amikor a kertben babot ültetünk el, amellett azonban nem arra gondolunk, amit betemetünk földdel, hanem arra, aminek majd ki kell növekednie. A háziasszony nem azért ülteti el a borsószemeket, hogy épen ott legyenek, hanem azért, mert tudja, hogy új szárak növekszenek belőle és új borsót terem. Ezért ülteti el! Amikor látjuk, hogy egy-egy keresztyén társunkat temetik, nekünk is azt kell gondolnunk és azt kell mondanunk: hadd temessék el a romlandó testet a földbe — romol— 26 —